„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Móra Magdolna: Zalaegerszegi emlékeim

MÓRA MAGDOLNA szavalókórust írtam a Boldog Margit Leánykongregáció részére a névadó szent életéró'l. Ezt eló' is adtuk az ünnepségsorozat keretében a ferencesek templomában. Én még hittem és reméltem a vallásszabadságban, és nem akartam meggyőződésem ellenére egészen visszahúzódni. De bizalmamban csalódnom kellett. Lelkileg nagyon nehéz érzésekkel érkeztem a zárdába, a katolikus lánypolgáriból államosított általános iskolába. Sajnáltam az elbocsátott apácákat, akik közül néhányat személyesen ismertem és szerettem, de a tanítás, a gyerekek szeretete gyógyír volt lelki sebeimre. Az iskola igazgatónőjével kölcsönösen tiszteltük egymást. A zárdában töltött tanévről két jellemző eset jut eszembe, amely azoknak az éveknek a vallásos emberek és főleg a pedagógusok elleni ellenséges hangulatát érzékelteti. Egy alkalommal a sportpályáról kísértük vissza a gyerekeket az iskolába, amikor útközben néhányan besurrantak a cukrászdába fagylaltot vásárolni. Bosszantott, hogy engedély nélkül kiléptek a sorból, (akkoriban ez helytelen magatartásnak számított!) s csak a pénzes gyerekeknek jutott az édességből. Megfeddtem őket, mondván, hogy megjegyzem magamnak az engedetlen tanulók nevét. Erre az utca túloldaláról átkiabált egy asztalos: „Megjegyzi?! Hogy mer ilyet mondani ezeknek a szegény gyerekeknek! Mi meg majd megjegyezzük magunknak a Tanárnőt, és gondoskodunk róla, hogy jövőre már nem fog tanítani!" ... Az államosított Tanítóképző igazgatója Baranyai Sándor, gimnáziumi német tanárom volt, de ekkor ott tanított Balenegger Henrik, egykori franciatanárom is. Egy alkalommal átjött hozzám az általános iskolába (a Tanítóképző gyakorlóiskolája voltunk) egy magyarórámat meghallgatni. A végén azt mondta: „Magduskám! Magából igazgatót, sőt főigazgatót csinálnánk, csak ne lennének olyan pókhálós nézetei!" „Pókhálós nézeteim" miatt újabb és újabb megpróbáltatások vártak rám. 1948 őszén a „demokrácia" azt kívánta tőlünk, hogy követeljük Mindszenty hercegprímás közéletből való eltávolítását. Követelésünket egy íven kézjegyünkkel kellett hitelesíteni. Ezt a papírt - hosszú vívódás után - egy ferences atya tanácsára aláírtam, aki azzal vígasztalt, hogy ha a bíborost el akarják távolítani, akkor azt az én aláírásom nélkül is megteszik. Letartóztatása után

14 ismét egy ívet kellett volna aláírni, melyen Mindszenty példás megbüntetését követeljük. Ezt már nem írtam alá, azt mondtam, az Ő véréhez ne tapadjon az ujjam. Tudomásom szerint sokan voltunk, akik ezt megtagadtuk. 1949 őszén - meglepetésemre - visszahelyeztek az Ady utcai általános iskolához. Az okát máig sem tudom, csak gyanítom, hogy a zárdaiskolai igaz1948. dec. 26-án tartóztatták le a hercegprímást 14