„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Czeglédi Edit: Naplótöredék 1956-ból

CZEGLÉDI EDIT Aztán Sándor bácsit (Édesanyám bátyját) internálták. Fél év múlva kiengedték, de rendőri felügyelet alatt maradt, és valakinek vállalnia kellett érte a felelősséget. Édesapám kezeskedett érte. így a harmadik szobát Sándor bácsinak adtuk. A szomszéd Nácsinék állandóan azt mondogatják, hogy nagyszerű ember az Édesapánk. Később egész váratlanul jött egy idegen férfi, és végigjárta a házat. Sándor bácsinak azt mondta, hogy ismerik egymást Szombathelyről, ahol Sándor bácsi volt a Bőrgyár vezérigazgatója. Sándor bácsi elvörösödött, nagyon zavarban volt, de nem tudott visszaemlékezni erre a férfire. Ez az idegen ezek után hozzánk költözött, Sándor bácsi viszont idegszanatóriumba került. Az új lakó tőlünk aztán Ferenczy Jutkáék házába telepedett be, Jutkáék pedig a hegyre költöztek ki. Nem szólhattak ellene semmit, mert Jutka apukája csendőr volt. Később a harmadik szoba rövid időre ismét a miénk lett, amikor Sándor bácsi megnősült. Akkor viszont az történt, hogy Édesanyám egyik kollégája az ország másik végéből ide költözött. A MÁV ki akarta rakni a bútorait a vagonokból a szabad ég alá, mert még nem kapott lakást. Édesanyám megsajnálta, és felajánlotta, hogy helyezze el a bútorát a harmadik szobánkban. J. bácsi el is helyezte nálunk nemcsak a bútorait, hanem a feleségét is. E. néni pedig felfedezte, hogy milyen szép ez a hely, a kamránk pedig nagy és be lehet rendezni konyhának. Kiigényelték a spájzunkat és a szobánkat. A Tanács kiutalta nekik, azzal az indokkal: „Senki ne üzérkedjen a fölösleges lakrészével." Azóta ismét kilencen lakunk a két szobában. Semmi reményem, hogy nekem egy külön szobám legyen! E. néni még szólni is szokott, hogy miért épp akkor hegedülök, amikor ő lepihen délutánonként. Szeretek hegedülni. A hegedülésemet csak a Girnyó, a macskánk hallgatja élvezettel. A fiúk is mindig meg akarják akadályozni a gyakorlásomat. Eltüntetik a vonómat, vagy kizavarnak a fáskamrába. Előfordult, hogy a padlásra menekültem, de Pali azért is haragszik, mert azt mondja, megzavarodnak a hegedűtől a galambjai. 1956. augusztus 23. Az idén nyáron megtanultam úszni, sőt, be is iratkoztam úszóedzésre. Reggelenként 7 órakor kezdődik az edzés, és 800 m-t kell úszni, ugyanennyit délután. Új úszósapkám van, amit egy fiútól kaptam. Ez a gimnazista fiú egyszer észrevette, hogy a barátnőim, Zsuzsa, Anci a vízben ugrálnak, én pedig csak a partról nézem őket, s megkérdezte, miért nem megyek a vízbe. Mondtam, hogy felváltva hordunk egy sapkát Zsuzsával és most épp ő van soron. Erre a fiú levette a sapkáját, átadta, s azt mondta, ha bármikor kell, csak forduljak hozzá. 130