„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Dr. Marx Gyula: Az én 1956-om

AZ ÉN I956-QM egy belga jezsuita írta, és a Herder Korrespondenz

28 folyóiratban, másodközlésben jelent meg. Hogyan jutottam ehhez hozzá? Részben a pécsi Papnevelő intézet könyvtára (Dr. Cserháti Józseffel, a spirituálissal való kapcsolat révén), részben a pécsi Tudományegyetem Jogi Kara egyik tanszékének folyóirat járatási engedélye nyújtott lehetőséget a hozzáféréshez, olvasáshoz, tájékozódáshoz. (Mádl Ferencnek és barátainak köszönhetően jutottunk hozzá a nyugaton megjelenő folyóiratokhoz, melyekből értesültünk pl. a mindinkább elszigetelődő egyházakat érintő szellemi-lelki erjedésről.) A hosszú esszé részletesen foglalkozott az un. nyugati világ gyakorlati materializmusának keresztényellenes vonásaival, majd a szovjet-rendszerek szellemi erőszakra épített deformáló, a szabadságot semmibe vevő, álságos, hazug és emberellenes voltával. Az állítás igazolására éppen az igazságszolgáltatásban fellelhető anomáliákat használta fel a szerző. A tanulmány első részében az ávósok - érdekes módon - nem találtak semmi kivetnivalót, így nem is húztak alá semmit. Annál inkább voltak vastagon kipirosított részek a másik felében! A bíróság elnöke elég lazán végigpörgette a Bulányi-féle anyagot, itt-ott felolvasva egy-két kijelölt mondatot, majd az általam fordított „Sátán-birodalma" után nyúlt. Lapozgatta, míg a vastagon aláhúzogatott részekhez nem ért. Itt egész fejezetek kínálták magukat a felolvasáshoz. Egyébként egy meleg nyári délután álmosító hangulata ült a termen. A bírósági elnök - nyilván az érdeklődés felkeltése érdekében is - kihangsúlyozta, hogy lássuk, a szerző miket is írt a szovjet igazságszolgáltatás bemutatására? Emelt hangon olvasni kezdte a koncepciós perek „anatómiai pontosságú" leírását. A benne szereplők helyzetét, az eljárás embertelen pszichológiáját, az érintettek természetellenes viselkedését. A bíró fennhangon olvasott, hangja azonban lassan halkult, tempója csökkent. Kisebb-nagyobb szünetekre megállt, láthatóan tűnődött az elhangzó mondatok és szavak felett. Az ügyész is fészkelődött. A bíró olvasott tovább: ... „ebben a fejre állt világban a vádlott átveszi az ügyész szerepét, követeli példás megbüntetését!... ez meg is történik! Hiszen a bíró is tudja, hogy rövid az út a bírói széktől a vádlottak padjáig!" Félperces dermedt, mély csönd nehezedett a teremre..., majd szünetet rendeltek el. A vádbeszéd következett. Itt értesültünk először a régen gyanított dologról, hogy a társadalomban nagy változások történtek, történnek. A vádlottak cselekményét már nem szabad olyan szempontok szerint megítélni, mint ahogy azt egy-két évvel ezelőtt kellett volna. A bűncselekményt az ügyész átminősítette, nem államellenes szervezkedésről volt már szó, hanem izgatásról és a gyülekezési joggal való visszaélésről, melyet egy 1939-ben hozott törNémet teológiai folyóirat IO9