Béres Katalin: A legyőzött győz, az elesett él. Az 1956-os forradalom zalai fotókrónikája (Zalaegerszeg, 2006)

A fővárosi események hatására Nagykanizsán 1956. október 25-én az Olajipari Gépgyár dolgozói kezdeményezésére a tüntető tömeg ledöntötte a Szabadság téren álló szovjet emlékmű csúcsáról a „hős" alakját, helyére nemzetiszínű zászlót tűztek. A középületek homlokzatáról leverték a vörös csillagokat, népköztársasági címeres táblákat. A megmozduláshoz a gimnázium diákjai is csatlakoztak. A Kossuth-nótát énekelve éltették a budapesti ifjúságot, „Oroszt nem tanulunk!" jelszóval, nemzetiszínű lobogóval vonultak fel. Ugyanezen a napon megkoszorúzták a 20-as honvéd gyalogezred emlékművét is. A következő nap, október 26-án reggel folytatódtak a megmozdulások, a tüntető tömeg az MDP székháza előtt fegyvereket követelt. A kivezényelt karhatalom tagjai a védtelen tömegre lőttek, aminek következtében két halálos és több súlyos sebesülés történt. A tiltakozó embereket csak harckocsik bevetésével sikerült feloszlatni. A sortüzet követően a helyőrségparancsnok kijárási tilalmat rendelt el a városban. A helyi közigazgatás átalakítására, új tisztségviselők választására október 28-án került sor, ekkor alakult meg a Városi Nemzeti Bizottság. A testület vezetésével dr. Lékay Gyulát bízták meg. A következő napokban számos üzemben létrejöttek a munkástanácsok. November l-jén a város védelmére, a rend fenntartására Orbán Nándor parancsnokságával megszervezték a Nemzetőrséget is. Nagykanizsát november 5-én szállták meg a szovjet csapatok, a város ellenállás nélkül adta meg magát. 42