Kisfaludy Strobl Zsigmond (1884-1975) (Zalaegerszeg, 2004)

Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975)

Kisfaludi Stróbl Zsigmond Végvári harcok az egri vár alatt (1967). A Sztálin 70. születésnapja alkalma- üt mi. ból készített Hála с szobrát (1949), valamint a budapesti Szabadság téren felállított Hálaemlékművet (1950, megsemmisült) követően, 1950-ben meg- ш. 149. kapta a frissen alapított Kossuth-díjat. További elismerését jelzi, hogy 1952ben a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze lett, 1953-ban ismét Kossuth-díjat kapott, 1954-ben, 1959-ben és 1970-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével, 1974-ben a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki. 1954-ben, a Műcsarnokban rendezett hatalmas retrospektív tárlatán összesen 144 alkotását állította ki. Az 1960-as évek első felében több alkalommal is meglátogatta Ahmed Sukarno, Indonézia akkori elnöke, és összesen tizenkét szobrot rendelt nála. Kisfaludi Stróbl Zsigmond idős koráig fáradhatatlanul dolgozott, s nem kopott népszerűsége sem. Rendszeresen szerepelt a sajtóban, és számos szakmai, illetve társadalmi szervezet (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Művészeti Alap, Hazafias Népfront, Magyar-Szovjet Baráti Társaság stb.) választotta vezetőségi tagjává. Műtermében egymást érték tisztelőinek egyéni és csoportos látogatásai. 1975. augusztus 14-én hunyt el, Budapesten. Halálával nem csak egy hét évtizedet átölelő korszak reprezentáns művésze, hanem a magyar szobrászat Ferenczy Istvánnal kezdődő klasszicista vonulatának egyik utolsó képviselője szállt a sírba. A hét évtized során számtalan szobra és vázlata készült. A művész stílusa alapvetően egységes, nem próbálkozott járatlan utakkal, csupán hangsúlyváltásokat figyelhetünk meg alkotásain. Fiatalkori munkáin érezhető még az útkeresés, bár az alapvető irányt a századforduló Budapestjének reprezentatív, klasszicizáló szobrászata megadta. 1907-ban, még a Mintarajziskolában készítette Rózsi - Fekvő női akt с alkotását, amely a szecesszióval Kai. t. való kacérkodás határozott jeleit mutatja. A felhúzott lábakkal az oldalán fekvő nőalak karján nyugvó fejét szinte teljesen eltakarja dús, leomló haja. A dekoratív hajkorona, a hullámzó vonaljáték a Jugendstil sajátja, azonban a női test klasszikus szépsége nem oldódik fel a dekorativitásban, az csupán megérinti. A póz nem csupán keresetlen, de öntudatlan is: a kényelmes, békés álomba szenderült emberé. A test tömbjének zártságát csak a hozzá simuló végtagok és a kendőnek is érzékelhető hajkorona hullámjátéka enyhíti. A nőies lágyságot tükröző szobornak éppen ellentéte az öt évvel későbbi (1911), férfias erőt sugárzó Dávid. Lerí róla az itáliai tanulmányút hatása, км. 4Donatello s Michelangelo firenzei szobrainak ismerete, de Dávid itt nem fiatal, félig még gyermek birkapásztorként jelenik meg, hanem ellensége feli