A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Kiss Gábor: Deák Ferenc tisztelete Zala megyében

Kiss GÁBOR dátum szerzésére. Deák - szülőföldje iránti szeretetből - a zalaszentgróti kerület megbízását fogadta el. Ennek indoklását a Debrecen városának írt leveléből ismerjük: „Kedves szülőföldem, Zala, melyet már más alkalommal is képviselni szerencsém volt, azon vidék, melyben életem legnagyobb részét töltöttem, mely látta bölcsőmnek ringását, melyltez a legszorosabb, legszentebb láncok kapcsolnak, parancsolt újra velem s követévé választott. "

24 Ősszel lemondott miniszteri tisztségéről, de képviselői mandátumát, minden kétsége ellenére is - látván, hogy a törvényes keretek egyre inkább illúzióvá válnak - megtartotta. (Ahogy a zalaszentgróti választóknak megígérte: „...minden erőmet és tehetségemet fölajánlom, hogy e' bizodalmat, melylyel előbb kedves szülőföldemnek nemessége, most pedig összes népe megajándékozott, hazámnak teendő hú szolgálatokkal kiérdemeljem.")

25 A haza ügye és a Batthyány Lajoshoz fűződő barátság vitte rá, hogy 1848 végén még egy tárgyalási kísérletet tegyenek az országgyűlés nevében az előrenyomuló császári sereg főparancsnokánál. Windischgraetz herceg azonban nem volt hajlandó tárgyalni a lázadóknak tekintett magyarokkal, feltétlen megadást követelt. A Pestre visszatérő politikusok közül néhány nap múlva Batthyány Lajost el is fogatta; Deákot azonban nem merte bántani. így ő márciusban hazatért Kehidára, majd amikor a honvédsereg visszafoglalta a fővárost, újra odautazott. A sajtó örömmel üdvözölte, sőt azt is megírták, hogy szállásán, a Vadászkürt vendéglőben „sűrűk a jóknak látogatásai". Kossuth is szívélyesen fogadta, ám Deák már nem kapcsolódott be az országgyűlés munkájába, mert - az orosz intervenció miatt - reménytelennek ítélte a helyzetet; emellett elhibázott döntésnek tartotta a Habsburg-ház trónfosztását. Más megoldás nem lévén, ismét csak Kehidára tért vissza, de az őszi hónapokban ezt sem tartotta biztonságosnak, és Vas Gerebennel együtt a felsőnyéki pap, Komáromy István házában tartózkodott. 1849 novemberében, majd 1850 márciusában hadbíróság elé kellett állnia, de miután a „rebellisek konventjének tárgyalásaiban " nem vett részt, igazolták.

26 A következő négy esztendőt ismét szülőföldjén töltötte el, meglehetős visszavonultságban. Csak az általa létrehozott Deák-alapítvány ügyeit látta el továbbra is; emellett megpróbált azokon segíteni (pl. Csertán Sándor volt kormánybiztoson), akik a császári megtorlás áldozataivá váltak. A birodalmi adminisztráció próbálkozását, mellyel a kormányzásba igyekeztek bevonni, elhárította. Tekintélyére, elismertségére jellemző, hogy már 1849 augusztusában terjedni kezdtek az erről szóló hírek, 1850-ben pedig konkrét felkérést is kapott Schmerling igazságügyminisztertől a birodalom új jogrendjének kialakításában való részvételre. Deák azonban nemcsak a trónfosztást tartotta hibának - a birodalom központosított felépítését is törvénytelennek bélyegezte, így számára csak a teljes együtt nem működés jelenthette az elfogadható politikusi magatartást. „A Tekintetes Megye..." 11. p. U. 0.34-35. p. Hermann Róbert: Deák Ferenc 1848-49-ben. In: Rubicon. 2003. 9-10. 36-45. p 86