A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Kiss Gábor: Deák Ferenc tisztelete Zala megyében

Kiss GÁBOR vése tette minden politikai erő számára elfogadhatóvá; ugyanakkor világosan kifejtett elvei is mindenki számára egyértelműek voltak, nem hagyott kétséget afelől, hogy milyen értékek mentén politizál. Ez is tiszteletet ébresztett iránta. A történeti szakirodalom csak az elmúlt évtizedekben kezdte el felrajzolni a politikus Deák mítoszoktól, ideológiai téveszméktől megtisztított alakjának hiteles képét: ezek a kutatások segíthetnek hozzá, hogy megérthessük és értékelhessük ezt a magyar történelemben párját ritkító, négy évtizedes, buktatóival együtt is sikeres pályafutást, mely - mint említettük - a reformkorban vette kezdetét, és a polgári állam gyakorlati megteremtésén dolgozó országgyűlés keretei között fejeződött be az 1870-es években. Deák politikai pályája mintegy hidat képezett a régi és az új Magyarország között - személyes példája pedig, melynek során feudális földesúrból liberális polgárrá vált, egyfajta eligazítást is jelentett a társadalmi változások útvesztőjében. A közügyekhez való viszonyulása, melyet ő maga a „becsület és a kötelesség" kettős jelszavával jellemzett több ízben is, szinte eszményi - s persze a nagy többség által követhetetlen magasságokba emelte a politikusi magatartás korabeli követelményeit. Ezt már a kortársak is érzékelték: egy anekdota szerint Rónay Jácint, Rudolf trónörökös nevelője a főherceg kérdésére, mely szerint „ha Magyarországon sokan gondolkoznak úgy, mint Deák Ferenc, akkor miért nem cselekszenek úgy, mint Deák Ferenc" (ti. hogy miért tülekednek a kitüntetésekért és más elismerésekért), azt válaszolta, hogy „Magyarországon sokkal könnyebb úgy gondolkozni, mint Deák Ferenc, hogysem úgy cselekedni, mint Deák Ferenc."

2 Az életmű kutatói meg is egyeznek abban, hogy ez a magatartás - különösen az 1867-es kiegyezést követően - már el is torlaszolta Deák politikai pályáját, hiszen a napi politika pártcsatározásai, megalkuvásokra, a többségi vélemény fegyelmezett képviseletére kényszerítő körülményei messze álltak a szuverén gondolkodású, konszenzusra törekvőén is szilárd meggyőződésű, de a más véleményét tisztelő deáki magatartástól. Mégis nagyon sokat számított, hogy volt ilyen politikusi magatartás, melynek példája évtizedekre meghatározta a közvélemény számára a politika szereplőivel szemben támasztott kívánalmakat. Mint említettük, Deák Ferencet sohasem övezte kultikus rajongás, ám az iránta megnyilvánuló tisztelet már életében számos kivételes gesztusban öltött testet. Többször is megfestették képét, hol egész alakos, hol mellkép alakjában. Vay Miklós elkészítette márványból mellszobrát; talán a legérdekesebb, hogy számos közteret is elneveztek róla, Balatonfüreden, Pesten, Nagykanizsán. Még keserűvíz is viselte a nevét, bár erről úgy nyilatkozott, hogy „sem nem enyim, sem nem élek vele";

3 de azért mégis számításba kell vennünk, akár a tisztelet megnyilvánulásaként, akár az erre spekuláló, s ebben jó reklámlehetőséget látó üzleti szellem jeleként. A korra (és Deákra) jellemzően, valóságos anekdotagyűjtemény alakult ki vele kapcsolatban, melynek forrása részben ő maga volt, részben a 2 ld. bővebben: A magyar anekdotakincs. Szerk.: Tóth Béla. Bp. 1899-1904. 4. köt. 119-120. p. 3 ld. u. o. 96. p. 78