A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Foki Ibolya: A városi igazgatás rendezésének problémái Zala megyében 1849–1850-ben

FOKI IBOLYA De most térjünk vissza az előzményekhez, ahhoz az időszakhoz, amikor a magyar szabadságharc sorsa még nem dőlt el. A Ferenc József által 1849. március 4-én kibocsájtott birodalmi alkotmány Magyarországot az egy és oszthatatlan ausztriai császárság részévé nyilvánította, de egyes előjogokat még fenntartott számára. Az alkotmány a községi közigazgatást illetően bizonyos fokú autonómiát kilátásba helyezett. A községek alapjogai közé sorolta többek között a képviselők megválasztását, a községek saját ügyeinek önálló intézését. Az 1849. április 14-i Függetlenségi Nyilatkozat után, az ún. jogeljátszás elméletére alapozva a bécsi kormánykörökben megerősödött az a meggyőződés, hogy a Magyarország feletti uralmat csak az oktrojált alkotmányban biztosított előjogok félretételével, az országnak az összbirodalom egységes államszervezetébe való teljes beillesztésével lehet biztosítani. A katonai megszállás után, bár az alkotmány elvileg még érvényben volt, az ország belső igazgatásával kapcsolatosan kiadott rendelkezések ezt a szándékot tükrözik.

2 Az 1849 júniusa óta ideiglenes jelleggel kiépülő magyarországi államapparátus szerkezetét először az 1849. okt. 24-én közzétett „ideiglenes közigazgatási rendezet" szabályozta. Ennek értelmében az országot a katonai és polgári kormányzat egyesítésével öt katonai kerületre osztották. Egy-egy katonai kerület két-három polgári kerületet foglalt magába, a polgári kerületek pedig általában 3-4 korábbi magyar megye területét ölelték fel. A katonai kerületek élén a kerületi parancsnok és egy-egy miniszteri biztos, a polgári kerületek élén a kerületi főispán címet használó kerületi főbiztos, a polgári kerületeket alkotó megyék élén pedig a „megyei főnök" címmel felruházott kormánybiztos állt. Az „ideiglenes közigazgatási rendezet"-hez csatolt utasítás értelmében a kerületi főispán hatáskörébe tartozott többek között a mezővárosok elöljáróságának kinevezése és ezen városok „hivatalnokainak személyzeti állapotját kellőleg szabályozni, onnan minden nélkülözliető működőt eltávolítani, a megtartandó hivatalnokok járandóságait működéseikkel illő arányba hozni. " Az utasítás kimondta, hogy a községek igazgatását egyelőre az eddigi törvényes rendeletek alapján kell ellátni. Benne állt azonban az is, hogy „a jelkelésben kompromittált, vagy érzelmük miatt meg nem bízhatóknak tapasztalt egyének, nemcsak a megyei, kerületi és városi felsőbb hivatalokból, lianem alsóbb szolgálatokból is, mint jegyzők, helységbírák, esküdtek, oskolatanítók... minden tekintet nélkül azonnal elmozdítandók, s helyeik jó érzelmű, becsületes, a császári kormányhoz ragaszkodó oly személyek által, kik hivataloskodásukhoz megkívántató nyelvbeli jártasságukon kívül a lakosság bizodalmát is bírják, betöltendők." 2 Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. Budapest, 1965. 17-20., 23., 28., 30. p.; Spira György: Polgári forradalom (1848-1849). In: Kovács Endre - Katus László (szerk.): Magyarország története 1848-1890. Budapest, 1979.1. köt. 281-282., 355. p. 3 Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezete. In: Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott legfelsőbb manifestumok és szózatoknak, valamint a es. kir. hadsereg főparancsnokai által Magyarországban kiadott hirdetményeknek. Buda, 1849.181-185. p.; Utasítás Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezetének életbeléptetésére. Uo. 185-205. p. 70