A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Pap József: Kontinuitás és diszkontinuitás Magyarország vármegyei tisztikaraiban

KONTINUITÁS ÉS DISZKONTINUITÁS KÉRDÉSE MAGYARORSZÁG VÁRMEGYEI TISZTIKARAIBAN Különösen magas a volt alkotmányos tisztviselők részvétele közvetlenül a szabadságharc leverése után. Jellemző adalék, hogy a közigazgatás tényleges irányítói nem egy esetben erőteljesen tiltakoztak a haditörvényszékeken folyó purifikáció ellen, mivel az meglátásuk szerint az működésképtelenné tette a megyehatóságokat.

9 A gyakorlati élet szükségszerűsége tehát ismét a kontinuitás fenntartását segítette elő. Emellett a beosztott kategóriákban már nagyszámban jelentek meg a fiatal diplomás hivatalnokok, az új generáció, melyre az a feladat várt, hogy néhány éven belül, a szükséges szakmai tapasztalatok megszerzése után átvegye a közigazgatás irányítását. Az adattárban több példát lehet találni a gyors karrierre, hiszen a legtehetségesebbek számára a rendszer biztosította a soron kívüli emelkedés lehetőségét. A generációváltás tehát általában alulról indult. Azonban a vezető beosztásban lévő hivatalnokok átlagéletkora is viszonylag alacsony volt, ebből arra lehet következtetni, hogy a továbbszolgálók között a harmincas, negyvenes éveikben járó, ambiciózus tisztviselők felülreprezentáltak voltak a reformkor idősebb generációjához képest. Tehát a reformkori, 1848-49-es eliten belül is volt egy olyan korosztály, amely számára az önkényuralom kialakítása az emelkedés meggyorsulását eredményezte. (*Az ide vonatkozó, A Bach-korszak első időszakának tisztikarai, 1851 с táblázatot ld. az 54. oldalon. A szerk.) Az 1851-es tisztikarok alkotmányos szolgálat szempontjából látszólag két csoportra oszlanak; Pest-Pilis, Pest-Solt és Heves megye jelentősen elmarad a másik négy megye adataitól, azonban ha a vezető és középvezetői állásokat nézzük, akkor látható az alkotmányos tisztviselők általános dominanciája, gyakorlatilag egyetlen érték sem csökken 50 % alá. A tisztikarok egyelőre még alapvetően helyi származásúak, de már Borsod adataiban jelentős idegen származású magyar mutatható ki. A Bach-korszak utáni alkotmányos szolgálat szempontjából Heves és Pest adatai jelentik a minimumot, Borsod, Somogy és Baranya pedig a maximális szélső értéket. A rendszer bukása utáni távozás adatai magasak, azonban meg kell jegyeznünk, hogy 1860 után nem rendelkezünk olyan általános, az egész országra kiterjedő kimutatással, amelynek alapján figyelemmel lehetne kísérni az utolsó két elemzett kategóriába tartozó adatok valós alakulását. A definitív átszervezés jelentősen átformálta a megyei tisztikarokat. Három fő tendenciára kell felhívni a figyelmet: a provizórium tisztségviselőinek jelentős része nem szolgált tovább, elitcsere történt, és megjelentek az idegen anyanyelvű hivatalnokok. Az elitcserét legszemléletesebben a „Bach-huszár" fogalom írja le; mind a kortársak, mind pedig a szakirodalom beszámolt arról a tényről, hogy az 50-es évek második felében egy új hivatalnok típus jelent meg, ezt nevezték összefoglaló néven „Bach-huszárnak". Emellett azonban azt is megállapították, hogy az új hivatalnokok döntő részt idegen ajkúak voltak, található ugyan magyar közöttük, de a magyar elem alapvetően háttérbe szorult. 9 Szabad György: Az önkényuralom kora. In: Magyarország története X kötetben. Főszerkesztő Kovács Endre. VI./ 1. kötet. Budapest, 1979.454.; Berzeviczy 1.178. 53