A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Pap József: Kontinuitás és diszkontinuitás Magyarország vármegyei tisztikaraiban

Pap József Kontinuitás és diszkontinuitás kérdése Magyarország vármegyei tisztikaraiban (A reformkor végétől a kiegyezést követő újjászervezésig)

1 A vármegyei hivatalnoki kar szabadságharc utáni történetével kapcsolatban a magyar történetírásban a passzív ellenállás tétele volt a meghatározó elmélet. A szakirodalom általánosan elfogadta azt az alapelvet, hogy a szabadságharc után a magyar nemesi elit visszahúzódott/ kiszorult a vármegyei élet irányító pozícióiból és birtokaira húzódva vészelte át a neoabszolutizmus éveit. A XIX. század végi történeti munkák szerint a neoabszolutizmus korának hivatalnoki elitje alapvetően elszakadt a magyar társadalomtól és idegen születésű ciszlajtán hivatalnokokból állt. Bár már Beksics Gusztáv és Berzeviczy Albert munkái is támaszkodtak a kor sematizmusaira, cím- és tisztinévtáraira - megemlítve, hogy az általánosan elfogadott képtől eltekintve sokkal több magyar szolgált a hivatalokban, mint arra korábban következtettek - a tétel csak annyiban módosult, hogy a korszak kurzusváltásai a különböző korszakok hivatalnoki garnitúrái között, megszakították kontinuitást és az ekkor tömegesen szolgálatba álló magyarok valamint a reformkori, 1848-49-es és a dualizmuskori elit között nincs, vagy minimális a kapcsolat.

2 A passzív ellenállás erejét és hatását sokan sokféleképpen értékelték, de tényét és különösen a hivatalvállalás sajátosságait nem kérdőjelezték meg. Az egzakt, statisztikai alapú vizsgálattal azonban adós maradt a történettudomány. Pedig a hivatalvállalás a passzív ellenállásnak az a szelete, amelyet valós számszerű adatokkal is dokumentálni lehet. Hiszen az egyéni ellenállási jelenségek - az öltözködésben, relikviák rejtegetésében, szimpátia és antipátia kinyilvánításában megnyilvánuló ellenállást részletesen elemezte Deák Ágnes

3 - természetes velejárói egy eltiport szabadságküzdelmei folytató 1 Jelen tanulmány a „Magyarország vármegyei tisztikarai a reformkor végétől a kiegyezésig" címet viselő PhD értekezés végső következtetéseit foglalja össze, kiegészítve annak lezárása után feldolgozott újabb források adatival. Az adatgyűjtés a Faludy Ferenc Akadémia és a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány, Osztrák-Magyar Közös Múlt szakalapítványának támogatását is elnyerte, ezt ezúttal is megköszönöm a kurátoroknak. A disszertáció teljes szövege a tervek szerint 2003 folyamán fog megjelenni a Belvedere Méridionale Kiadó gondozásában. 2 Beksics Gusztáv: Ferenc József és kora. In: Magyar nemzet története. Szerkesztette Szilágyi Sándor. X. kötet. Budapest, 1898. 472-474.; Berzeviczy Albert: Az abszolutizmus kora Magyarországon, 1848-65. Budapest 1922-1932. (A továbbiakban: Berzeviczy) 1.158., 193., III. 367-369. 3 Deák Ágnes: Társadalmi ellenállási stratégiák Magyarországon az abszolutista kormányzat ellen 1851-52-ben. In: AETAS1995/4. 47