A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Zakar Péter: Zala megye vértanúja: Gasparich Kilit

ZAKAR PÉTER Magócsy Rozáliát és Panker Alajost 8-8 évi, vasban eltöltendő várfogságra, ezenkívül valamennyi vádlott vagyonát, kivéve Magócsy Rozáliát és Drisnyey Istvánt, elkobozták. Végül Drisnyeyt felmentették a vádak alól és megszüntették ellene az eljárást. Kempen altábornagy 1853. augusztus 19-én erősítette meg az ítéleteket, Gasparich ítéletét helybenhagyta, Róth és Ajer ítéletét könnyű vasra enyhítette, Magócsy Rozáliáét pedig betegségére való tekintettel öt évre módosította.

92 Szintén Kempen javaslatára az ítéletet „példaadás végett" Pozsonyban kellett végrehajtani. Augusztus 20-án éjjel Gasparichot szigorú biztonsági őrizet alatt Bécsből Pozsonyba szállították. A pozsonyi katonai kerület parancsnoka, Anton Keller von Rückstuhl tábornok először a szombathelyi szentszéket próbálta megnyerni annak érdekében, hogy végrehajtsa Gasparichon a degradációt (a papi rendből való kivetkőztetést), de onnan Esztergomhoz irányították a kérelmezőt.

93 Augusztus 30-án az esztergomi főhatóság utasítására Cherrier Miklós pozsonyi apát-kanonok végrehajtotta rajra a papi rendből való kivetkőztetést, amely a papi funkciók gyakorlásának tilalmát, hivatalától és papi kiváltságaitól történő megfosztását jelentette. Schimáczius Adolf esztergomi egyházmegyés római katolikus pap visszaemlékezései szerint 1853. szeptember 1-én, miután a katonák Gasparich követelésére eltávoztak a cellából, az elítélt meggyónt és megáldozott.

94 Másnap, szeptember 2-án kora reggel, nem sokkal hat óra előtt került sor az ítélet végrehajtására. Mintegy 500 néző, 52 csendőr Le Roy főhadnagy parancsnoksága alatt, további három, rendőri feladatokkal megbízott tisztviselő, és besúgók („négy polgári ruhás megfigyelő") voltak jelen az eseményen. A vésztőhelytől a nézőket távol tartották, mivel ott a Hoch und Deutschmeister sorgyalogezred két osztálya várakozott négyszögben felállítva az elítéltre.

95 A pozsonyi disznómezőt, ahol az akasztófát felállították, 1 6-kor közelítette meg az elítéltet szállító fedett kocsi. Két rendőrt bíztak meg Gasparich közvetlen felügyeletével, de a kocsit katonák, illetve lovas zsandárok is kísérték. Strasszer 92 ÖStA KA Kriegsministerium Sonderreiche Kt. 66. X/15. Az ítéletek nyomtatásban is megjelentek, lásd: Öesterreichisch-Kaiserliche Wiener Zeitung 1853. 211. (szeptember 4.). Vö.: Lukács 1955. 107. Megjegyzendő, hogy az egyébként igen jól tájékozott Lukács Lajosnál a Panker család tagjai tévesen "Pauker"-ként szerepelnek, s ezt átvette Tóth 1985.

1. k. 451. is. 93 MOL D 4 3. kútfő 62. tétel. fol. 145-156. Téved Lukács Lajos, amikor azt állítja, hogy „a szombathelyi püspök elrendelte, hogy fosszák meg [Gasparichot - Z. P.] a papi felszenteléstől". (Lukács 1955.107.) Egyrészt a papi felszenteléstől senkit sem lehet megfosztani, mert az eltörölhetetlen jegy, másrészt a szombathelyi szentszék nem volt hajlandó a degradáció (Entweichung) végrehajtására. 94 Schimáczius Adolf visszaemlékezését közli Dalmady Imre: Egy halálra ítélt szerzetes utolsó napjai. Magyar Hírlap, 1893. június 24.1-3. Scimáczius Adolf visszaemlékezéseit elég nehéz Gasparich halála előtti nyilatkozataival összeegyeztetni. Kumlik Emil: A szabadságharc pozsonyi vértanúi. (Pozsony szereplése 1848/49-ben. A pozsonyi tizenhárom. Egyéb pozsonyi ítéletek. Pozsonyiak Aradon és Pesten. Pozsony, d. n. [1998.] 166-167. 95 Podolsky - A katonai és polgári kormánynak. Pozsony, 1853. szeptember 2. MOL D 4 3. kútfő 62. tétel. fol. 164-165. 30