A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Németh József: Deák Ferenc személye a magyar irodalomban

NÉMETH JÓZSEF újraéledését a zalaegerszegi Deák-térhez kötődő élményeit. Ez időben dolgozott nagy Arany monográfiáján is. Aranyt és Deákot nemcsak kortársai emlegették együtt, hanem Ady idézett soraiban is egymás mellett szerepel a deáki tett és Toldi hűsége. A kor, az 1970-es évek első fele újra időszerűvé tette a deáki magatartást. Keresztury egyéniségében, egész életművében sem nehéz a Deákéhoz hasonló szándékokat, mintákat észrevennünk. A költemény több részletéből az író személyes számvetését is kihallhatjuk. A részletesebb elemzés még több kisebb-nagyobb összefüggést és észrevehet (Nem futott el - írja Deákról akkor, amikor egyik, boldogulását külföldön kereső írónk megvádolta Kereszturyt, hogy itthon dolgozott a nehéz esztendőkben. A költő válasza erre az Egy emigráns írónak című vers volt.) Behatóbb elemzés helyett mindössze néhány részlet idézésére vállalkozhatunk: A Megyei Könyvtár mellett áll az Ómegyeház, melyben visszavetette követi megbízatását, mivel ólmosbottal, itallal szerezte meg neki azt pártja: előtte magaslik közliely-bölcs államférfiú-mozdulattal szobra, mely alatt platánok árnyékában ott golyóztunk, fogócskáztunk szilaj gyermekként, s melyet - tisztelet érte a szülőföldnek! - le nem dönthettek a képrombolók.... .... szintén nem futott el, tűrte s túlélte Haynaut, Bachot, kivárta a jobb időt, s alkudott szívós türelemmel, a végső törmelékig megőrizve mindent az újrateremtendő haza eszményeiből... О is kivonszolta nemegyszer megyéjét a sűrű sár-agyagból: emelkedő fénnyel állócsillag lett a feltápászkodó ország egén: homálytalan a borulatban is : némasága beszélt, ha csak arra volt lehetőség, ha lépett, nehéz komolysággal az elérhetőt felmérve, nem szédült szakadékok s ormok közt roppant terhekkel vállán: egyszerű volt a parádézó felpezsdülésben, remény nélkül is emberség példáját mutatta. S ami a költő számára - talán önmagára, saját korára is gondolva - Aranyt és Deákot összekapcsolja: Nagy múltak emlékei? Józanság, hűség lángelméi: utolsók egy nagyszerű nemzedékből, mely a világszabadság fényében az itthoniért küzdött: konok reménnyel mind magánosabban... 142