A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Németh József: Deák Ferenc személye a magyar irodalomban

NÉMETH JÓZSEF 1925-ben, Deák miskolci szobrának avatásakor Berzeviczy Albert is magyarázatot keresett arra, hogy vajon Kossuth alakját miért őrzi hetvennél is több szobor, Deák Ferencnek pedig csak négy emlékművet állítottak az országban: „... a magyar nemzet képzeletét erősebben ragadta meg a nagy tragikus hős alakja Kossuth Lajosban, minta minden dicsőséget magától elutasító, nagyságában is igénytelen győztes alakja Deákban: hogy a magyar nemzet Deákot azzal tisztelte meg, hogy követte őt - Kossuthtal szemben pedig, akit nem követhetett, jelképesen akarta hódolata, csodálata adóját leróni. " Tőlük eltérően Deák Ferenc életútja látszólag egyenes, kitérők nélküli. Nem színesítik nagy szerelmek, nem teszik kalandossá nagy utazások, nem esett az épülő Lánchídról a Dunába. Csendes, szeretetre méltó, köpcös, lassan mozduló, konflison és lóvasúton utazó, köznapi magaviseletű, szivarhamus ruhájú férfiú. A társaság központja, lebilincselően adomázó, fiatalon is öregúr. Pályája során többször visszahúzódott, de tekintélye mindvégig megmaradt. Az emberi élet törvényei szerint élete végén egyre többet betegeskedett, szenvedéseitől a halál - orvosa, barátai jelenlétében, a nemzet aggódásától kísérve - váltotta meg. így nem kelhettek lábra a találgatások, hogy megölték-e, mint Zrínyit, öngyilkos lett-e, mint Széchenyi vagy a Telekiek közül ketten is. Ha életének van titka, legfeljebb az, hogy nagyobb vagyon, rang, hatalom nélkül volt országot formáló államférfi. Tisztsége kevés volt, tisztessége annál több. A politikában töltött négy évtized legfeljebb felében volt aktív képviselő, legmagasabb méltóságként fél éves igazságügyi miniszterségét tarthatta számon. Ezt se becsüljük túl: jelképes székébe azóta 50 férfi és egy nő ült be, s utódai nagyobb részének nevét nem a nemzet emlékezete, legfeljebb csak a lexikonok apró betűs sorai őrzik. Soha nem tűnt irodalmi hősnek. Ráadásul kora nagy íróinak javával közeli, magánemberi kapcsolatban állt, a tartós barátság pedig ritkán szül irodalmi remekműveket. Azokhoz vagy a heves fellángolás indulata, vagy rangbéli, időbeli távolság, kevésbé személyes kötelék szükségeltetik. Előbbire Petőfi Aranyhoz írt versei, levelei a példák, utóbbira Arany Széchenyi-ódája. Deák literátus, könyveket forgató, az irodalom iránt érdeklődő környezetből jött. Bátyjáról, Antalról Kölcsey Ferenc jegyezte le, hogy „arcában van valami Himfyhez hasonló, van valami, ami költőt sejdíttet, s hallottam említtetni, fiatal éveiben regéket írt. " Kiadásuk többször szóba került, végül kéziratban maradtak, nemrég Molnár András találta meg azokat. Nővére, Klára szintén szerette az irodalmat, nagy örömmel olvasta, dicsérte a Zalán futását. „Ezen dicséret szégyenedre nem válik, mert ... az ő dicsérete fontos, mivel a hazai és német literatúrának nem csekély ismerője lévén, a szép literatúra mezején termett virágoknak megítélése alkalmas." írta Deák Vörösmartynak. Ugyancsak költő-barátjának írt levélből tudjuk, hogy maga Deák Ferenc is megpróbálkozott tanulmányok írásával, de nem találván azokat elég színvonalasnak, elállt közlésüktől. (A nemzeti literatúra akadályairól és Kazinczy Martinuzzijáról értekezett.) Elete végéig kedvelte, kereste a tollforgatók társaságát. Vörösmartyval jurátus korában, pesti tartózkodása idején kötött barátságot, ez a költő haláláig tartott, kereszt-komasággal is megerősítették. 1855-ben elvállalta a félárván maradt gyerekek gyámságát, a szegényen maradt család megsegítésére gyűjtést kezde132