Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

A ház és az udvar - Telki építmények

Sétálunk. Velünk szemben az utca végében egy templom áll, előtte harangláb. Ilyen boronafalú, szalmatetős templomokat ma már nem lehet se a Göcsejben, se a környéken látni. Az utolsók egyikét Rómer Flóris bencés szerzetes tanár az 1860-as évek elején Csében (Zalacséb) mérte föl. Az ő rajza ad hírt e piciny templomokról, amikről azt írták a 18. század végén, hogy „pajta-szerü" épületek. Építési anyaguk, építési technikájuk alapján méltán állíthatjuk ezeket az épületeket a nyugat-dunántúli paraszti építészet jellegzetes építményei sorába. Egykor ezek is a népi építészet remekei közé tartoztak. A történeti Zala megye területén a 18. században 35 fa- és sövénytemplom állt. Ebből 24 teljesen fából, 7 részben fából épült, továbbá 2 sövénytemplom állt és 1 részben volt csak sövény. Hosszú századokra vetíthető vissza a fatemplomok megléte térségünkben, hiszen a zalavári ásatások során a 9. században állt fatemplomok nyomait találták meg. A Göcsej falvaiban álló fatemplomok legtöbbjét a 18. században elbontották. Söjtörön 1748-ban teljesen fából épült templom állt, amit Szent Jakab apostol tiszteletére szenteltek föl. A templomnak fatornya volt, vaskereszttel. Becsvölgyén, Barabásszegen 1787-ig állt fatemplom. 1778-ban Kustánsze- 6

9' Tölgyfaboronából épült szalmatetős r-u'i - -I. • w " , • . i £•• 1 •• •l-l'. .' íi í - templom és alaprajza. Cséb (Zalacséb), 1860. gen „fabol epult urhaz -at írtak fol egy püspöki latogatas alkalma- e t i val. Milejszegen a katolikus fatemplomot a 16. században elfoglalták a reformátusok, de királyi parancsra vissza kellett adniuk a katolikusoknak. 1792-ig, az új barokk templom felépítéséig állt. Nemesnépen hatalmas tűzvész pusztított. Sok házzal egy időben leégett a református templom is. Helyette építették 1793-ban azt a fazsindellyel fedett faharanglábat, amely ma is áll. A híres népi műemléképület egyik legszebb darabja a térség szakrális faépítkezésének. Gondolatban visszatérünk a múzeumi faluba. Zalaegerszegen, a Göcseji Falumúzeumban - mert itt vagyunk - két harangláb áll. Az egyik, az ún. szoknyás harangláb 1888-ban épült, Budafáról került a Falumúzeumba, a másik villáságú sisakos harangláb Csődéről való. S néha meghúzzák a harangokat itt a múzeumban is. Még ma is építenek haranglábat egy-egy kis zalai faluban. Nem olyan régen Magyarföld lakói építettek egy új boronafalú, cseréptetős haranglábat. Formája éppen olyan, mint a régi göcseji haranglábak. Néhány éve pedig Salomfáról telepítették át az 1920 körül épült haranglábat Becsvölgyére. A falurész ugyanis elnéptelenedett, harangja, ha valaki meghúzta volna, nem szólna már senkinek. Becsvölgye közössége úgy döntött, hogy a haranglábat viszik közel a hívőkhöz. Az 1980-as évek elején Felsőszenterzsébeten építettek új, modern haranglábat. A régi, a 18. század végén épült boronafalú, zsindelytetős harangláb Szentendrére került, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. Harangját azonban áttették az újba, s mikor az újra megszólalt, engedték csak a régit lebontani. Mert harang nélkül soha nem maradt a falu, hiszen vasárnapokon és ünnepnapokon istentiszteletre szólította a híveket; kondult, ha meghalt valaki, harangoztak temetéskor, s harangoztak, ha veszély volt, ha tűz ütött ki. Jelezte az időt, hiszen a hajnali harangszó hívta munkába az embereket, és az estéli harangozás után tértek nyugovóra. Veszélyt, bánatot, örömöt egyaránt hirdetett és hirdet ma is. 42