Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
A ház és az udvar - Telki építmények
57. Bodonkút a Göcseji Falumúzeumban, Zalaegerszeg, 2003. A kutak egyszerűbb változata a bodonkút volt, amelyet inkább vizenyősebb, a patakok és folyók árterületéhez közel eső részeken ástak meg. Kútkávául rendszerint egy-egy kivájt fatörzs szolgált. A bodonkutak korai meglétét támasztja alá az a „fával bélelt kút", amit az 1500-as évek közepére datálnak a zalai régészek, és amit a HahótTelekszeg-en végzett ásatásokon találtak. Alját homokkő lapokkal rakták ki. Ismert volt a merítős kút, aminek kávája fából volt építve. 1767-ben Káváson állt egy „kút az udvaron fával föl kávázott". Ahol mélyen fakadt a víz, csigás kutat vagy kerekes kutat használtak, laposabb sík vidéki falvakban gémeskutak álltak, ágasait cifra, rovátkolt mintákkal díszítették. Ha a dombvidéki göcseji falvak határát elhagyjuk, különös kép tárul elénk. Feltekintve a domboldalakra, a fák közül hosszú sorokba 58. Boronafalu pincék Pusztaszentlászlón, 1960. rendeződött vagy éppenséggel szétszórt épületek, épületcsoportok bukkannak elő. Közben-közben szépen ápolt szőlők parcellái húzódnak, gyümölcsfákkal beültetve. Ha elindulunk egy szőlőhegyre vezető mély, árkos úton, a gerincre érve nagy gesztenye- és diófák árnyékába épült, fehérre meszelt kisebb-nagyobb hajlékok sorát találjuk. Az újabb, modernebb téglaépítmények között azonban manapság se ritka látvány egy-egy régi, évszázados, zsúptetős, faboronából épült présház. Ezek a présházak, „pincék", a falubeli faépítményekhez hasonlóan épültek, nagyságuk olykor a lakóházakéval vetekedett. Többségük azonban jóval kisebb volt, és alaprajzi elrendezésük is igen változatos képet mutatott. Ezeket a szőlőhegyi présházakat csak nagyon ritka esetben pincézték alá, de pincének nevezték a présház melletti helyiséget, ahol a hordókat tartották. Legegyszerűbb formájukról Gönczi Ferenc írásából tudunk: egy helyiségből, egy „derékból" álltak. A helyiség egyik oldalán a nagy faprést, a másikon a hordókat helyezték el. Sokkal inkább elterjedtek a két vagy több derékból álló pincék. Volt olyan is, amelyik csak présházból és pincéből állt. Bődén állt egy ilyen „Pincze Tőlfa boronábul és egy üres Derék hasonlóképpen Boronábul". Általánosan ismert volt a szobából, présházból és pincéből álló szőlőhegyi épület. Ezek néha már igazán lakályos kis hajlékok voltak, hiszen a kisméretű szobában többnyire cserépkályha is állt, körben padok, székek sorakoztak. A cserépkályhát kívülről a présházból fűtötték, füstjét a füstterelő irányította a padlásra. Ilyen háromosztatú présház lehetett az az épület is, amely a 18. század végén szintén Bődén került árverezésre. A „Présház sövénbul, Pincze Boronábul, Szín, Konyha és Kálha Szoba sövénbul" állt. Ennél már jóval mutatósabbak voltak azok a présházak, amelyekhez konyha és cséplőpajta, sőt istálló is tartozott. A présházbeli ún. „pincetűzhelyek" csupán egy 60-80 cm magas sárpadkából álltak. Ezen lehetett főzni, innét nyílt a szobai kályha tüzelőnyílása. A padka fölött lógott a mennyezetről az ágakból font, sárral tapasztott füstterelő. A présházakban álló hatalmas, ún. „bábános" préseknek nemcsak a pincékbe látogatók, de a néprajzosok is csodájára járnak, hiszen a hatalmas tölgy faépítmények és kicifrázott, faragott, festett gerendái méretükkel, esztétikai színvonalukkal is csodálatot keltenek. 59. Háromheh/iséges présház alaprajza: 1. Szoba kívülfütős cserépkályhával; 2. Présház tüzelő padkával, préssel; 3. Pince. 39
