Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
A ház és az udvar
hossza 27, széle 13 ölly öszvöséggel 351" volt a 18. század végén. Máshol 800 négyszögöl teleknagyságról tudósítanak és ez utóbbi szinte napjainkig is általános maradt. Többféle módon építették be a telkeket. A kisebb-nagyobb, szélesebb-keskenyebb házhelyeken a portai építmények hol egymás mögött sorakozva álltak, esetleg keresztbe fordulva lezárták a telek egy részét, más esetekben egymástól kissé távolabb, lazán helyezkedtek el az udvaron. A göcseji szegekben és a környező falvakban azonban a legáltalánosabb telekbeépítési forma a kerített udvar, a kerített ház volt, még a 18-19. században is. Eszerint a telek lakó- és gazdasági épületei építészetileg egybe vannak kapcsolva, és közös tetőszerkezet és zsúptető alatt zárt négyszöget vagy éppenséggel három oldalról EJ alakot alkotnak. Egy 1789-es nemeshetési hagyatéki leltárban olvashatjuk: „A ház melly napkeletrül az utzán folyó kis Patakokkal nyugatnak pedig az házhoz tartozandó Telekkel szomszédoltatik 7 derékbul álló, úgymint Szoba, Konyha, Kamra, más kis Kamara, Istálló, Pajta Fiastól." Ez a leírás jól érzékelteti az egy tető alatt húzódó helyiségek együttesét. Másfajta portát mutat be egy 1785-ös vaspöri irat, amelyből kiderül, hogy „meg böcsültettek a hajlékok, az szoba, konyha, kamara... az Istálló Szénnyel együtt, Kástól 1" öles Talpal, Pajta, Akol". 21. Csömödéri kerített házak 19. század közepi kataszteri térképen. Ebben az esetben a ház feltehetően külön állt a gazdasági épületektől, de minden valószínűség szerint a melléképületek egymáshoz és a házhoz itt is közel épültek. Mindenesetre a kerített házról elmondhatjuk, hogy az épületegyüttes egyik oldalát a lakóépület képezte kamrákkal, majd elfordulva újra kamrák, istállók következtek, esetleg pajta. A harmadik oldalt sertésólak, istállók alkották, és ha volt negyedik oldal is, ide kamra került vagy kapu. A négyszög közepén az udvaron halmozták fel a trágyát, így a trágyadomb az istálló és a lakóház között helyezkedett el. A kerített házak építése azonban a faépítkezéshez is köthető, 22. Kerített ház Pákán, 1900-1910. hiszen a bonyolult épületrészeket, a nagy tereket, az „egy tekerület" alá zsúfolt helyiségek falait szinte kizárólag fából lehetett elkészíteni. A kerített házak mellett igen gyakoriak voltak az ún. hajlított, vagy L alakú lakóépületek, és azok a porták is, amelyeken a lakóház külön, egyvégben épült, a gazdasági melléképületek pedig ettől hol közelebb, hol távolabb álltak. Ezek építésénél már a fonott sövényt, a földet, a követ jobban lehetett alkalmazni. Sok középkori adat utal arra, hogy ezeken a területeken a lakó- és gazdasági épületek ^ Né dMról kcrjMt boronahá z. Szüv á 1900-1910. építési anyaga elsősorban a fa volt. Mindenekelőtt azokat a korai írásos emlékeket kell megemlítenünk, amelyek arról tudósítanak, hogy egyik vagy másik jobbágy házát elszállították, elhordták a hatalmaskodó földesurak. Az 1300-as évektől bukkannak fel vidékünkön a fából készült házak lebontásáról, elhordásáról szóló oklevelek. 1328-ban Bánkfalván, 1358-ban Lendván, 1389-ben Szabarban (Zalaszabar) vittek el faházat. Nemcsak lakott épületeket hordtak el a hatalmaskodók, épületfának valót is vittek, loptak az erdőkből. 1591-ben például Szentkozmadombján a 40 holdnyi plébániai erdőből építésre alkalmas faanyagot 24