Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Hétköznapok, ünnepek

Hétköznapok, ünnepek A családi élet fordulóinak kiemelkedő eseményei és az ezekhez fűződő százados hagyományok és szokások szorosan kapcsolódtak a lakóház és a parasztporta szinte minden épületéhez és helyiségéhez. A családi ünnepek közül mind a születésnek, mind a házasságkötésnek, de a halálnak is gazdag szokásvilága maradt meg Göcsejben. Gönczi Ferenc nagyon sok születéssel kapcsolatos babonát gyűjtött, amelyekben még a századfordulón is sokan hittek. A család, a menyasszony, de a vőlegény is már házasságkötéskor sok babonás szokással igyekezett elősegíteni a gyermekáldást, befolyásolni a majdani szülés lefolyását és a születendő gyermek nemét. Ha a menyasszonyt az esküvőről hazajövet a szobai ládára ültették, és az csikorgott, a házaspár biztosan számíthatott gyermekre. Ha a menyasszony nyitott ládára ült le, mégpedig úgy, hogy senki nem látta, biztos lehetett abban, hogy nem lesz gyereke. „Hogy az asszony könnyen szüljön, a vőlegény észrevétlenül nyomja a jegypénzt a menyasszony markába" írja Gönczi. A terhes asszonynak sok mindent megengedtek. Sok bort ihatott, hogy erős gyermeke legyen. Lophatott minden ételből, amit megkívánt. Főleg annak örültek, hogy gyümölcsöt lopott, mert az a fa bőtermő lett. „Kettős gyümölcsöt azonban ne egyék, mert kettős gyermeke fog születni." Nagylengyelben úgy vélték, ha terhes asszony tököt lop kopasz, ha kukoricát lop nagy hajú gyereke lesz. Ha viselős asszony eltagadta állapotát, sok helyen azt tartották, hogy gyermeke nehezen fog beszélni, sőt hazudós lesz. A szülés régen otthon, a szobában folyt le. Gönczi sok helyen hallotta, hogy „régen, a kályha elé szórt rozsszalmára fektették le a vajúdó asszonyt". Az ő idejében a szülő nők többsége azonban már az asztalra borulva, vagy térdre ereszkedve egy kis ruhadarabon, vagy szalmán hozta világra gyermekét. Volt, aki ágyban szült, alája rakott piszkos lepedőn. Egyes helyeken azt tartották, hogy az a nő szül könnyen, akit ilyenkor férje az ölében tart. Gyakran előfordult, hogy szülésnél a férj is jelen volt, de ekkor a vajúdó asszonynak nem volt szabad férje megszólítására felelni. A szülésnél a család idősebb asszonyai segédkeztek, de a falubeli bábaasszonyt is mindig elhívták. A 18. századi összeírások szerint nagyon sok faluban volt nyilvántartott bábaasszony. 1778-ban Petrikeresztúron Karakay Anna, Hernyéken Tóth Katalin segédkezett a szüléseknél. Bődén, Dömeföldén, Gellénházán a bábaasszonyok minden szülés után 17 krajcárt kaptak. A patriarkális világban, bármennyire szigorúan tartották is az alvásrendet, a gyermekágyas asszonynak mindig szorítottak helyet a szobában, igaz, hogy legtöbbször az ágy és a fal közé rakott padra fektették, mellette kis teknőben helyezték el a gyermeket. Az is előfordult, hogy a gyermekágyas asszony felépüléséig „a szoba alján szalmán húzta meg magát". Azokon a helyeken, ahol az asszony ágyban szült, és felépüléséig benne is maradt, az ágyat „Nagyboldogasszony ágyának" nevezték, mivel azt tartották, hogy a szülő asszonyok patrónusa a Nagyboldogasszony. Ezt az ágyat szülés előtt a bábaasszony készítette el. Magas rudakra feszített és földig érő lepedővel vették körül az ágyat úgy, hogy ne lássék. A Boldogasszony ágyát a szegek református falvaiban is megvetették. Várföldén, mikor a szülő nő belefeküdt a Boldogasszony ágyába, a bábaasszony ezt mondta: „Na most feküdjél le a Boldogasszony ágyába, legyen veled a Szűz Mária". A gyermekágyas asszony régen hét hétig feküdt. Az újszülöttel és az anyával kapcsolatban is sok babonás szokás volt ismeretes a göcseji falvakban. Az újszülött gyermeket azért fektették anyja mellé, hogy a boszorkányok el ne vigyék. Szintén ezért és hogy a gyereket nehogy megbabonázzák, Milejszegen apja ingét és gatyáját rakták rá. Egész Göcsejben elterjedt szokás volt, hogy a gyerek párnája alá fokhagymát tettek. Ezzel űzték el a boszorkányokat. Katolikus vidéken az újszülött nyakába olvasót akasztottak, amit hét hétig nem volt szabad levenni, máshol szentelt vizet, gyertyát, imádságos könyvet, szentelt füveket raktak a gyermek fekvőhelyére, hogy a gonoszt elűzzék. 116