Szabolcs. Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész katalógusa 2002. április 5. - május 1. (Zalaegerszeg, 2002)

A hatvan éves Szabolcs Péter művészetéről „ ...mindannyian mezítelenek vagyunk, mert nem csupán gondolati és objektív értékeinket mutatjuk meg mindenféle aktuális társadalmi felöltözöttségben, de levetkőzünk és így mutatjuk meg érzelmeinket, és ha képesek vagyunk nem hazudni: védtelenek maradunk, mert visszavonhatatlanul megmutattuk magunkat. A történelmi és társadalmi konfekcióban feszengő gondolat csak a művész mezítelenségével együtt értékelendő az utókor számára. " (Ruszt József) Ránéztem az életrajzára, majd a naptárra. Azután megint az életrajzára. Itt valami tévedés van. Kizárt dolog, hogy „a Propek" hatvan éves legyen. Nem szokott az lenni. Igaz, egyszer el kell kezdeni, de éppen most? Amúgy is nehéz minden kezdet, hát nem ért rá még egy jó pár évig a hatodik X-en belül időzni? Bő másfél évtizede (magam még csak tizenhét éve vagyok jelen a pályáján) vitaés csipkelődő partnerem, fejcsóválásomat kiváltó bohém, szókimondó, mindenkivel hangot találó, gyerekesen huncut mosolyú csibész, mindig újat mondani tudó, ragyogó technikájú szobrász, megdöbbentően mélyre látó, mind érettebben bölcs világszemléletű ember, ugyanúgy tele tűzzel és energiával, mint bármikor korábban. Rengeteg sebbel - és különböző falakba bevert fejjel - persze, melyek forradásokká, hegekké keményedtek, szikárabbá, óvatosabbá tették alakját. A Göcseji Múzeum képzőművészeti gyűjteménye őriz egy szobrot. Egy sovány, meggörnyedt hátú, de szívós alak feszül roppant energiával és lendülettel egy hatalmas gerendákból összeácsolt falnak, amely az ellenállhatatlan roham hatására már kezd megdőlni. A Kerítésdöntőt Szabolcs Péter 1980 körül készítette, s annyi más alkotásához hasonlóan akár ennek is önarcképi jellege lehet. A művész soha nem szerette a kerítéseket, falakat - legfeljebb esztétikai értékük miatt. Nem csoda, hogy ledönteni való akadályként jelennek meg műveiben. A művészet és a művész nem szorítható korlátok közé, legfeljebb ideig-óráig, mert azután ledönti azokat. A szobor ereje témáján és jól sikerült kompozícióján túl a figurából áradó belső tűzből, zabolázhatatlan, öntörvényű energiájából fakad. A néma erőlködés pillanatát látjuk, azt, amely megelőzi az eldőlő kerítés robaját. Miként Michelangelo Dávdjában, a statikában benne rejlik a dinamika. Nem szép a Kerítésdöntő figurája, és talán nem is szép dolog ledönteni egy kerítést. Egy göthös alak csúnya dolgot művel - fogalmazhatnánk alpárian a kispolgári erkölcs biztos védőbástyái mögül a szobor témáját. Mégis reveláns erővel hat. S vajon honnan származik a mellbevágó hatást eredményező belső töltés? A hitből. Az ember teremtő erejébe, alkotó energiájának és szellemének szabadságába vetett hitből, amely előtt nem létezhet korlát, és amely már messze túl van az esztétikum hozzá képest felszínes szintjén. 4