Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Redő Ferenc: Salla, a római kori központ

REDŐ FERENC IV. századi objektumra is abban a formában, hogy az említett területeken a IV. századi épületeket csak a század közepéig lakják. A 60-as évektől kezdve kiürülnek. Egyedül a Borostyánút menti szelvényekben találtunk késői érmeket is, aminek nyilván az az oka, hogy az utat folyamatosan használnak. Úgy tűnik tehát, mintha a IV. századi újjáéledés nagyobb lendülettel indult volna a 10-es években, de a század közepére lefékeződött. Ez még nem jelent viszszavonulást, mert a villa publica viszont a 360 körül kezdődő második fázisában területileg alaposan megnő, padlóit megemelik, nagy területen építenek bele padlófűtést, fürdőt és ezzel összefüggésben csatornázzák is. A villa publica méreteire, de egyben a település helyzetére is jellemző, hogy az egykori város boltíves szennyvízcsatornájára most egyedül ezt az épületet kötik rá. Mintha a század második felére mindenki beköltözött volna a villa publicába, ami így valószínűleg nem igaz. Abban a formában azonban igaz lehet, hogy a megélhetés egyedüli lehetősége ebben az időben az a szolgálat volt, amit a villában adhattak az itt lakók. Salla, amely a IV. század első felében még egy területében összezsugorodott, de mégis városias formájú település volt, a század második felére egyetlen hatalmas épületkomplexummá vált, ahol nyilván csak a szolgálatot teljesítő személyzet lakott. A római uralom vége A IV. század utolsó évtizedeiben a hunok megjelenésével hal el az élet térségünkben, egyidejűleg Savariaval és Carnuntummal, a tőlünk É-abbra fekvő, jelentékeny közigazgatási központokkal. Zala megyében legutóbb Kilimánban került elő olyan temető, amelybe a hunok által szorongatott gót és alán néptöredékek temetkeztek, és akiket a rómaiak szövetségeseikként a birodalom határvidékére beeresztettek. Ezek a IV. század utolsó harmadában, és az V. század elején használták a temetőt. Fosztogató életmódjuk valószínűleg nyugtalanította a még itt maradt városlakókat. Az sem közömbös, hogy a villa publica egy jól karbantartott út mentén feküdt, és ezt az utat nyilván a népvándorlás népei is szívesen használták Sallát szervezett körülmények között hagyták el a rómaiak a század vége előtt. Az álló falak közül minden mozdíthatót magukkal vittek, akik nem húzódtak vissza Itáliába, azok feltehetően a legközelebbi erődített településre, a Keszthely-Fenékpusztai erődbe menekültek, és átadták a terepet a népvándorlás népeinek. A népvándorlás népeit temetőiből ismerjük általában, hiszen nagyon nehéz a folyton mozgó hordák átmeneti településeit megtalálni. Zalalövő környékén eddig nem került elő ilyen temető. Egyetlen sírt találtunk csak a villa publica X. helyiségének ENY-i falához tapasztva, a padlóba ásva. Mintegy 10-12 éves gyerek melléklet nélküli csontváza volt. Nem valószínű, hogy a rómáak maguk temették volna ide, vagy ha igen, mindenképpen csak a villa felhagyása után. Összegzés A Salla történetére vonatkozó összefoglaló jellegű látnivalók a teremben egy makett, amely a leggazdagabb rétegsorral rendelkező, nagyobb kiterjedésű F munkahely telepjelenségeit érzékelteti a látogatóval, és a teljes éremforgalmat grafikusan megjelenítő tabló. A maketten a villa publica (vörös), a városi virágkor épületei (zöld) a katonai tábor boronavázas barakképülete (kék), és maga a Borostyánkő út (szürke) látható úgy, ahogyan az a régész gyakorlati munkája során az egymásra rétegződő szintek feltárásakor napvilágra kerül. Érzékelhető, hogy hogyan integrálják, vagy mellőzik a különböző korszakok a korábbi periódusok építményeit, mennyire folyamatos a település fejlődése. Az éremforgalom tablóján valamennyi, a kiállítás megtervezéséig a zalalövői ásatások során talált érem látható olyan rendben, amely keltezésüknek, és a 10 éves keltezési intervallumokban tapasztalható gyakoriságuknak megfelel. Mivel a pénz olyan leletfajta, amely Salla életének teljes hosszában megtalálható a lelőhelyen, és gyakorisága jól jellemzi a város gazdasági erejét, alkalmas arra, hogy segítségével végig követhessük történetét a kezdetektől a rómaiak uralmának végéig. Ez a történet Pannónia városai történetének sorában sok tekintetben rendhagyó, hiszen provinciánk hangsúlyosan határtartomány volt, ahol a terület nagyságához képest rendkívül hosszú limes-szakasz, és a limest védő katonaság sorsa alakította a települések életét. Salla története elsősorban abban különbözik a hazánkban található többi pannóniai városétól, hogy a római terjeszkedés legkorábbi lépéseinek nyomait őrzi, és későbbi történetére a belső-pannoniai civil fejlődés jellemző. 36