Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Redő Ferenc: Salla, a római kori központ

SALLA, A RÓMAI KORI KÖZPONT Iából épített csatornák vitték a lefolyó-rendszerbe. Az iparos tevékenység is tovább virágzik a városban. Eddig két fazekas-kemencét találtunk Sallában. A bronz ruhakapcsoló tűk feldolgozása során olyan darabra akadtunk, ami félkész terméknek minősül, ezért valószínűnek tarthatjuk, hogy fibulagyártó kisiparos is dolgozhatott a településen. Fűrésszel darabolt szarvasagancsok csontfeldolgozásra utalnak. Egy másik szakma képviselőjét név szerint is ismerjük. Quintus Ennius Hermes téglavető mester rengeteg tetőfedő cserépen örökítette meg magát, nevének rövidítését tartalmazó pecséttel. Tegulái a távolabbi környékbe is eljutottak. Zalabaksáról került egy darab a Savaria Múzeumba. A város territóriuma Egy municipium azonban nemcsak annak lakosaié. Kr. u. 118-tól Salla - új, teljes nevén a Municipium Aelium Salla - egy olyan territórium központja lett, amelynek északi határa a Rába, keleti határa a Zala folyó E-D irányú szakasza, déli határa a Mura, a nyugati határ pedig az Alpok előhegyei. E territóriumon belül több római települést is ismerünk. A kiállításban kettőt emeltünk ki, az alsórajki, és a zalabaksai villát. Az antikvitásban a villa szó nem elsősorban üdülő jelentésű, bár ilyen villákat is ismerünk. Sokkal inkább tekinthetők gazdasági egységnek. A kisebbek tanyaszerűek lehettek, a nagyobbak uradalom jellegűek voltak. Méretüktől függően alakulhatott kis körülöttük egy többé-kevésbé önellátó gazdasági struktúra. A villa tulajdonosa anyagi lehetőségeinek megfelelően alakíthatta ki maga körül környezetét, ami sok tekintetben különbözött a városi léttől. Az alsórajki villa a territórium K-i sávjában helyezkedik el a Principális patak völgyében, a hahóti medence keleti lankáinak előterében. Viszonylag messze esik a fő útvonalaktól. A Borostyánkő úttól legalább egy napi járóföldre, az Aquincumba vezető másik főúttól (Via Postumia) is több mérföldnyire. A vidék mezőgazdaságilag jól kiaknázható, a lelőhely vízparton van, lankás Ny-i lejtők közelében, és bár erre itt különösebb szükség nem volt, jól védhető is, mert a földnyelvet három oldalról fogja körül a vfz. A rómaiak Domitianus uralkodásának vége felé települtek ide, tehát ugyanakkor, amikor Sallán is megindul a polgári fejlődés. Villagazdaság létrehozásának igényével jöttek, mert már a legelső, boronavázas periódus is villaszerű. Választékos berendezésű, peristyliumos főépületet, melléképületeket tartalmaz, a földnyelvnek ugyanazon a pontján, ahol a későbbi kőépületek is lesznek. Valamikor а П. század közepe táján kőből építenek a korábbinál gazdagabb, szebb villa komplexumot az alsórajki lelőhelyen is. Az új villának két épületét ismerjük. A főépület porticusos peristylium-ház, négyzet alakú, több mint 1600 m

2 alapterületű. Fő homlokzata DK felé néz. Bár fűthető padlójú melléképület is tartozott hozzá, a főépületben is van fürdőtraktus. Salla és a territóriumán létesült villa párhuzamos története a markomann támadással (169) elválik egymástól. A villa feltehetőleg messzebb esett az úttól annál, hogy a barbár csapatok felfedezzék. A tény, hogy a markomann pusztítás érintetlenül hagyta, felértékelte a gazdaságot. А П. és Ш. század fordulója körül átépítik, és új formájában, ha nem is nagyobb, de szebb, gazdagabban dekorált, komfortosabb épületek lesznek a régiekből. A főépületet valamivel hátrébb vonják a vízparttól, ami által jobban szigetelhetővé válik, három helyiségét mozaik-padlóval bontják. Hogy ennek a virágkornak mi vet véget, azt nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a IV. század elején létesülő újabb, szerényebb kivitelű villaépület a régi romjainak a helyén épül, annak tehát a használhatatlanságig el kellett pusztulnia. Az új villát sem használják néhány évtizednél tovább. A század közepén már nem lakik itt senki. A kiállításon makett mutatja be a villa főépületét. Az ún. korai peristylium-villák közé tartozik, legközelebbi pannóniai analógiája az eisenstadtgölbersäckern-i villa (egy újabb nyugat-pannoniai lelőhely) főépülete. E villák a mediterráneum építési hagyományait, az átriumos házak beosztásának főbb elemeit plántálják át az északabbra lévő, hűvösebb területekre. A főépületeken, melyek a jómódú tulajdonos családjának személyes szükségleteihez igazodnak, megfigyelhetjük, hogy azok a városi, sűrű beépítésű, insula-rendszerhez idomuló belső beosztást követik. Egy olyan építkezési elgondolás megvalósulásai, amely minden komfortot a ház falain belül nyújt a lakóknak. A külvilághoz meglehetősen szűk bejáratokon keresztül kapcsolódik, és kifelé esztétikailag sem igényes. Ezt módosítja a birtokközpont jelleg, és a szabad térség által előhívott igény, ami a városi villa-belsőt porticussal és jelentékeny kapuzattal vezeti át a külső környezetbe. így áll elő a porticusos peristylium-villa típusa, melynek az alsórajk-kastélydombi főépület igen szép példája. A korai peristylium-villák építését a kutatás általában az I. és П. század fordulójára teszi, építtetőként pedig italikus telepeseket, veteránokat feltételez. Az alsórajki villa formai jegyei, földrajzi helyzete, a vidék történelme, a közeli környék feliratos anyaga egyaránt ezt a besorolást erősíti meg. Az önmagában is jelentékeny villaépület belső díszítéséből álhtottuk ki а ХГХ. helyiség töredékesen 31