Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Száraz Csilla: Központok az őskorban

SZÁRAZ CSILLA tékelő elemzések feladata lesz. Az antik források által már emlegetett, így az őskorban elsőként néven is nevezhető népesség, a kelták inváziója az Alpoktól északra levő területekről kiindulva kezdődött el Dél- és Kelet-Európa felé. A Kr.e. 4. század eleji expanziójuk során nemcsak Itáliát vették célba, hanem délkeleti irányba is támadást indítottak. Ekkor szállták meg a Rába és a Balaton közti térséget. A Kárpát-medence később kiindulópontként szolgált a további területek, a Balkán-félsziget és az ókori Görögország ellen irányuló hadjáratukhoz (Kr.e. 278277). Delphoi kirablása után a kelták egy csoportja Kis-Ázsiában telepedett meg, másik részük azonban visszatért a Kárpát-medencébe. Az előkerült leletek között néhány jellegzetes görög tárgy és utánzataik is alátámasztják, hogy a vidékünkön letelepedő kelták egy része megjárhatta Görögországot. A Kr.e. 4. századi invázió a Dunántúl északi felét juttatta a kelták kezére. A megyében több korai kelta lelőhelyet ismerünk (Zalaegerszeg-Andráshida, Zalaszentmihály, Cserszegtomaj, Rezi, Keszthely). A vitrinben (V. vitrin) bemutatott tárgyak is ezt a harciasabb, korai korszakot idézik. A harci eszközök között míves darab az andráshidai kard, kidolgozott markolata emberi alakot mintáz. Ilyen fegyvert csak a társadalom felső rétegéhez tartozó törzsi vagy katonai arisztokrácia tagjai birtokolhattak. A jellegzetes kelta edénytípusok reprezentálják a híres svájci lelőhely alapján La Tène kultúrának is hívott kelta leletanyagot. A Kr.e. 3. század első harmadában bekövetkezett második hullám, vagyis a Balkán felé irányuló támadás után a Kárpát-medencében a helyzet konszolidálódott, a kelta lakosság életében békés évtizedek következtek. A megelőző korai vaskor kutatottságával ellentétben a késő vaskor, a kelták kultúrája jól ismert megyénkben, nemcsak a feltárt temetők és települések száma magas, hanem ezek értékelő elemzése, történeti összefüggésekbe helyezése is megtörtént, ami Horváth László nevéhez kötődik. Kutatásai alapján tudjuk, hogy vidékünkön a kelták ún. nyíltszíni telepeket hoztak létre, földbe mélyített házakban éltek. Falusias jellegű településeiken fő foglalkozásuk az állattenyésztés és a földművelés volt, de emellett jelentős ipari tevékenységet is folytattak (fazekasság, vas- és bronzfeldolgozás). A korszak végére gazdaságuk és társadalmuk kiteljesedett, latinul oppidumnak nevezett földváraikat melyek egyben ipari és törzsi központok is voltak - a Dunántúl több pontjáról ismerjük (Velemszentvid, Süttő, Pécs-Jakabhegy, Budapest-Gellérthegy stb.). A Zala folyó mentén hasonló erődítésről nincs tudomásunk, ezen a területen minden bizonnyal egy társadalmi-gazdasági téren elmaradottabb törzsük élhetett. Békés hétköznapjaiknak a római hódítás vetett véget. 12