Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)
Szőke Béla Miklós: Mosaburg/Zalavár
SZŐKE BÉLA MIKLÓS gok tipikus életét élte. Élén Priwina - akit Német Lajos 860-ban fidelis dux nosternek titulált -, majd Chezil állt, aki több oklevélben is a comes vagy dux címet viselte, hasonlóan a ranglétra azonos fokán álló frank grófokhoz. Priwinának és Chezilnek a császárral, a római pápával és a salzburgi érsekkel egyformán közvetlen volt a kapcsolata, levelezésben álltak, a salzburgi érsekek gyakori vendégek is voltak Mosaburgban. A salzburgi érsek által építtetett Szt. Adorján zarándoktemplom méretével és felszerelésének színvonalával a birodalom bármelyik világi vagy egyházi központjának díszére vált volna. A grófság vezető nemeseit rokoni, családi kötelékek kötötték a frank, bajor, karantán és morva-szláv arisztokráciához, Karoling curtis mintájára épült udvarházaikban impozáns magántemplomokat építtettek - amelyet azután a salzburgi érsekek szenteltek fel -, birtokügyeiket Regensburgban és Salzburgban kiállított oklevelek révén intézték. Ezek alapján Priwina és Chezil grófsága akár a frank birodalom belsejében is állhatott volna, személyi állománya, működése, külső megjelenése semmiben sem tért el amazoktól. A mosaburgi grófság azt a fejlődési modellt villantja fel, ami Pannónia más részein is a jövőt jelentette volna, ha a honfoglaló magyarok megjelenése drasztikusan meg nem szakította volna ezt. A Kárpát-medence Karoling-kori régészeti hagyatékának ismeretében ma már egyre inkább érthető, hogy miért olyan nehéz felismerni ennek kapcsolatait nemcsak a megelőző avar, hanem az azt követő magyar időszakkal is, miért nincs szinte semmilyen kapcsolat a honfoglaló magyarság és az itt talált népesség anyagi műveltsége között. Alig egy évszázad alatt három katarktikus élmény érte a Kárpát-medence népességét. A század elején fel kellett dolgoznia és túl kellett élnie azt a traumát, amit az avar kaganátus felbomlása, a hatalmi, kulturális központok átrendeződése jelentett. Ezt követően alkalmazkodnia kellett a Karoling birodalom - gyakran erőszaktól sem mentes - politikai, gazdasági, kulturális terjeszkedéséhez, s még el sem érkezett a század vége, amikor már a harmadik jelentős változás, a honfoglaló magyarok megjelenése és berendezkedése késztette szemléleti, világnézeti változásra ugyanazt a népességet. Ezek a gyors és gyökeres változások a régészet eszközeivel, annak hagyományos, őskori szemléletével követhetetlenek, s azok is maradnak. A kultúra = etnikum szemlélet itt látványos csődöt mond (pedig ennek köszönhetően máig uralkodik az a nézet, hogy az avarság kipusztult, hiszen kultúrája eltűnt). A statikus szemlélet helyett - különösen az eseménydús 9. század régészeti hagyatékának elemzésénél - a jövőben a történetiségnek kell nagyobb szerepet kapnia, tudatosan beépítve a rendszerbe a változások természetét és irányát figyelő szempontokat is.