Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Kibonatkozás – művek és utazások - Ausztrália – Canberra

majd tizenkét négyzetméter. Miután elkészítettem az 1:5 léptékű tervet, és bemutattam, elkezdhettem a munkát. Szorongó érzéssel, roskadozva a feladat súlya alatt. Talán könnyebbséget jelentett, hogy előtte készült a Legenda relief, és annak tanulságait itt is felhasználhattam. A hely eleve meghatározta: olyan munkát kell készítenem, amely nemcsak külsőségeiben, de belső hangjában is magyar szellemiségű. A kompozícióba beépítettem néprajzi jelképeket, lágy dombvonulatú táji háttérrel. Itt is ragaszkodtam a takarás nélküli, síkbeli ábrázoláshoz. A fő motívum két életnagyságú férfi és nőalak népviseletben, életfa ággal, végén virágbimbóba foglalt magyar címer. Az ég horizontján hold és csillagok között jelképes fekvő pásztor a nyájjal, alatta domborulat parittyás haranglábbal és kopjafával, melynek oldalára bevéstem: készült Németh János műhelyében Zalaegerszegen. A kompozíció alját a magyar táj növény- és állatvilágából vett figurák sora zárja. Míg a falkép szerencsésen elkészült, fél évbe telt. Aztán vártuk a szállítást és az utazást, mert a helyszínen kellett beépítenünk. A külügyminisztérium raktárában három szigetelt, bélelt ládába csomagolták a darabokat, és hajóra rakták. Megérkezéséig majd három hónap telt el. Végül 1990 januárjában Sinoros Szabó Gábor építész, Lovonyák Adorján mester és én útnak indulhattunk az Ausztrál fővárosba, Canberrába. A külügyminisztérium küldöttjeként „Business Class"-on utaztunk a Swissair gépével. Zürich, Bombay, Singapur, Melbourn útvonalon, némi kerülővel, mert alattunk, Kuwaitban épp akkor dúlt az öbölháború, és a Swissair nem kockáztatott. Huszonkilenc órás repülőút után landoltunk Melbournben. Onnan az Ansett légitársaság belföldi járatával még másfél óra volt az út Canberráig. Szikrázó nyári napsütésben, a Vízválasztó hegység, kiszáradt folyómedrek és a vörös sivatag látványa után ereszkedett le a viszonylag kis gép a zöld eukaliptusz ligetekkel teli Canberrába. Ttt a levegő tiszta, a távlatok óriásiak. Ingujjra vetkőzve szálltunk ki. A követség fehér Mercedesé és kedves sofőrje várt bennünket. Meghatódva néztem körül, nem gondoltam, hogy a göcseji dombokról egyszer a munkámnak köszönhetően eljutok Ausztrália földjére. Azt hiszem, kedves Adi barátomat is hasonló gondolatok foglalkoztatták. Nemsokára a város és a kezdődő vadon szélén épült, a napsütésben fehéren 70 56. Pásztor a canberrai falképről, 1990