Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Tanulóévek

27. Főiskolai műtermem a Kinizsi utcában 1959-ben, melyet Csekovszky Árpád

42 barátommal közösen használtunk. 42 Csekovszky Árpád (1931-1997) keramikus. 1946-1950 között a budapesti Szépmíves Líceumba járt, majd az iparművészeti főiskola kerámiaszakán szerzett diplomát 1956-ban. 1957-ben egyik mestere, Borsos Miklós tanársegéde lett, majd megbízták a kerámia szak vezetésére. 1966-tól docens, a tanszéket 1985-ig vezette. 1992-től nyugdíjas, címzetes egyetemi tanár. 2001-ben felesége és fia, Balázs szerkesztésében, a művész nevét viselő alapítvány kiadásában jelent meg alkotásainak gyűjteménye. Borsosnak is gondot okozott, mert nagyon tematikus dolgot kellett készíteni. Szólt, hogy találjak ki valamit. Sehogy nem akaródzott, nem jutott eszembe semmi. Mindent csináltam, csak azt nem, amit kellett volna. Hallottam mesterünk idegességéről is, amikor a többiektől kérdezte, merre járok. Egyszer aztán eszembe jutott a gall kakas, de jó lenne megkorongozni. Talán eléggé allegorikus, mégsem tematikus. Agyagcsövekben, kúpokban gondolkoztam, az ujjam nyomait körkörösen benne hagytam a korongolt formákban. Amikor elkészültek a geometrikus formák, összeraktam belőlük egy kb. nyolcvan centiméter magas, feszülő nyakú, rikoltó kakast. A nyakát elfordítottam, ettől nagy belső feszültséget kapott a kerámiaszobor, élettel telítődött, bár teljesen elvonatkoztatott formákból készült. Akkoriban kísérleteztünk egy krómoxidos mázzal. Ezzel festettem be. A magas hőfokon a máz kettévált, az éleken megcsúszva fekete-vörös színben még jobban emelte a szobor plasztikai erejét. Évfolyamtársaim körbejárták, mondván, itt ilyen még nem készült. Elérkezett a pillanat! Jött Borsos mester, megforgatta az állványon a kakast. Már akkor láttam rajta, minden rendben. Mondtam, még rá akarom írni a talapzatra „1919-1959". Rám nézett, és azt mondta: Tudja mit? Ne írjon rá semmit. így a kerámiát más munkáimmal együtt még kiállították a Műcsarnokban az V. Országos Iparművészeti Kiállításon is. Később pedig megvásárolta az Iparművészeti Múzeum. (Másodpéldánya a Göcseji Múzeum tulajdona.) Ez a munkám a kiindulópont, mely minden későbbi művem meghatározója lett. Az ösztöndíjas év leteltével kaptam egy művésztelepi beutalót Zsennyére. Hangulatos kastélyban, a Sorok-patak partján, falusias környezetben töltöttem három hónapot. Rajzolgatással, olvasással, barátkozással teltek a szép nyári napok. Rum volt a legközelebbi falu, oda csak gyalog vagy lovaskocsival lehetett eljutni. A művésztelep önellátó volt, gazdaságában tehén, ló, kecske szolgált. 42