Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Szűlői ház, gyermekévek

fejét, kockacukorral, a tenyeréből etette. Csodálatos csődör lett belő­le, de így nem tarthatták meg, ki kellett herélni. Egy napra kitűzték az istálló előtti műtétet. Mihályi állatorvos meghagyta, hogy előző nap nem szabad megetetni. Mi az unokaöcsémmel, Tibivel nagyon meg­sajnáltuk, és beetettük titokban lucernával. Másnap jött a doktor úr. A lovat az istálló előtt leterítették a szalmára. Gábor bátyám valahol a farkánál fogta többedmagával. Mi a ház sarkából lestük a műtétet. Szegény Rigó kínjában egy nagyot szellentett, és Gábor bátyám képe tele lett zöldes lével. Mi futottunk. Mindjárt tudták, kik a vétkesek. A csudaszép Rigót később az újra éledező bábolnai gazdaság vette meg. Ezekben az években volt még tehenünk, a tejéért, és rövid ideig egy bikánk is. Hunyadi lett a neve. Lajos bátyámék kecskét tartottak. Fontos volt a tej abban az időben. A tehenünket sokszor ki kellett haj­tani a szőlőhegyi gyümölcsösbe, mert csak ott volt legelőnk. Azt pár­szor mi, gyerekek végeztük. A szőlőhegyen édesanyám szülei laktak egy ideig. A pengőnek lassacskán semmi értéke nem volt, elérkezett az inflá­ció csúcsa, a cserekereskedelem lépett előtérbe. Élelmiszer, ruházati cikk és egyéb használati tárgyak jelentették az értéket. A háború utol­só évében édesapámék tulajdonába került a gazdátlanul maradt városi téglagyár, 24 házunk egyik szobájában volt a megrendelő iroda. Ren­geteg ember állt néha az ajtó előtt tégla és cserép megrendelésre vár­va. Az építőanyagra nagy szükség volt a háború után. A téglagyárat apám lehetőségeihez mérten korszerűsítette, de na­gyon sok gondot és álmatlan éjszakát okozott neki. Jól emlékszem éjszakai sétáira és hajnali utazásaira. Különösképp abban az időben, amikor alig lehetett szenet szerezni. A tatabányai bányászoknak mé­zet, tehenet, lisztet kellett szállítani, amiért ők szenet adtak. Sok gond közepette is, de az élet valahogy elindult, az emberek fellélegeztek. A háborúnak vége, a kérdés az volt, mi lesz ezután, az új rendben. A katonaviseltek, a menekültek szállingóztak hazafelé. A frontról hazatérő emberek vagy szakmabeliek, előfordult, útba ejtettek ben­nünket munkát keresve. Többeket fölfogadtunk, néhányukkal jól megjártuk. Két legénnyel többek között, akik egy tekercs szövetet vit­tek el, amit apám a háború utolsó hónapjában egy textilkereskedőtől kapott a munkájáért. A szövet a kemence kéményében volt elrejtve. Felfedezték, és egy reggelre csendben távoztak. 26 24 Ma az Alsóerdőn a Tungsram pálya van a helyén. 18. Később szívesen mintáztam lovakat. Lófigurám 1971-ből, Komló, (fedő- és agyagmázas kerámia, 100 cm)

Next

/
Thumbnails
Contents