Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Szűlői ház, gyermekévek

10. Feliratos kályhacsempe egy nagykapornaki, elhagyatott házból, 1898 a sast, a magyar motívumokat. A kályhaszemeket a pallásra teszik, ott megkeményszik, egy-két napig vagy a napon szárítják, vagy a lézsa-fán; az erős napsütéstől a gyöngébbje megrepedezik. A mi agyagunk a napon hirtelen szárad s megrepedezik, mert sok benne a nedvesség, iszapos. A bedegovcsinai állja a napot. Azután jön a kemencébe való berakás. A kemence két részből áll: a tüzelő, amit kékellinek vagy kikellinek hívnak, ahol a fa ég, ahonnan a meleg apró lyukakon átmegyen a második részbe, az égetőbe. »Sok izéje van itt ennek a berakásnak. Sárból épít az ember egy talapzatot. Aztán egy rend zsindelyt rak, amit csak a téglagyárból hozat s rá egy rend kályhaszemet, de úgy építve, mint a kőműves a kőkertet,

15 közbe-közbe kér a fiától egy-egy cveklit, ék, erősítésül cserép-zsindelyforgács vagy cseréptörmeket, hogy közben legyen jó cirkuláció. Sok rejlik a belszerkezettől, t.i. a cirkulálástól, a füstjárástól, hogy a fundamentumtól cirkuláljon egyenletesen; akkor a meleg nem futhat ki belőle.« Közbe-közbe a kezébe fogott kályhaszemet magyarázza, hogy ez a barokk díszítés hajlott, s a szegelet tompa. A rogogó-nál is tompák és hajlottak a díszítések. Kilenc óráig tart az égetés 980 fok melegben. Ennyi kell a barna munkához. A közönséges fejérnek csak 900 fok kell. Ezt az első égetést fonnyasztónak hívják. Kiszedve: a napon egy napig szárad, a palláson egy napig keményszik:

16 másnap megpucolják, faragják (az érdes részektől megsimítják) s ha nem kell rája színezés, száradni teszik tovább. Bevonják mázzal vagy zománcolvadékkal, a tálban levő festéket a nagy kalánnyal ráöntögetik s az ezután következő másodszori égetés a zománc-beégetés. Ezt a mázt ólomgelétnek híjjá a fazekas; fele ólomgelét, fele kvarc és fekete kő. Ez a barnamáz s a második égetés után barnapiros meggyszínű lesz tőle a kályhaszem, amilyet leggyakrabban lehet látni e vidéken. »A tálban a mázt a kalánnyal mindig kevernyi kő. Végigöntésnél az első kalánnyal csinálja az első szimzt.

17 Az alsó párkányon van az első szimz, vagyis kiálló része az alkotmánynak. Inkább a fölső párkányzat a szimz, de erről nevezik a többit is. A második égetés után még mindig van, mit lefaragni róla, egy kis simítást most csinálnak rajta. S megvan. A helyszínre szállítva ott egy kőműves vagy akár egy gyermek is megépítheti vagy fölrak15 15 Zalában a kerítést kertnek mondták. 16 Itt tévedett a néprajzi gyűjtő, mert ilyet nagyapám soha nem mondhatott. Az égetés után már nem szárították a csempét. 17 párkány