Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Szűlői ház, gyermekévek

5. Kudich nagyapám, a „ lovas tengerész", 1900 körül 3 Kassa Gábor (1893-1961). A képzőművészeti főiskolán Edvi Illés Aladár és Bosznay István voltak mesterei. 1920-1927 között tanított Zalaegerszegen. Táj- és zsánerképeket, portrékat festett. 1937-ben gyűj'teményes tárlattal szerepelt a Műcsarnokban. 4 GőbelJ. Árpád (1886-1931) A középiskoláit Temesvárott és Lúgoson, a Képzőművészeti Főiskolát Budapesten végezte. 1911-ben került a zalaegerszegi gimnáziumba rajztanárként. Idejének nagy részét az iskolában vagy a festőállvány mögött töltötte. Különösen a táj és csendéletfestésben tűnt ki. 1930-ban, ösztöndíjasként római tanulmányútra utazott. Már hazafelé készülődve ragadta el a halál. Vágya volt, hogy az iparművészeti iskolára kerüljön, kitűnően rajzolt. Az egerszegi gimnázium rajz szakkörébe járt Kassa Gábor,

3 majd Gőbel

4 tanár urakhoz. 1922-ben készült portréi és ornamentika rajzai, akvarelljei ennek emlékét őrzik. Később Frankfurtba hívta egy barátja tanulni, azonban a válságos húszas évek meghiúsították terveit. Vágyai nem válhattak valóra. A család műhelyében maradt, s volt hasznára a továbbiakban szakmai hozzáértésével, művészi érzékével. Az üzem jól ment, szépen fejlődött, híre ment a Németh-cserépkályháknak. A háborút megúsztuk, az inflációt átéltük. Jött azonban az államosítás. Előbb a téglagyár, az előző évek anyagi beruházása veszett oda. Azután a kályhaüzem, nem lehetett tartani, és vele együtt a város határában lévő földek is. Utána az alig pár éve épült házból is menni kellett. Mindezek kitörölhetetlen nyomot hagytak a család emlékezetében. IVlinden gyermek életében igen erős a nagyszülők iránti lelki vonzódás, ők jelentik az igazi gyökeret, amelyből a „fa" terebélyesedik. Fontos most szólnom róluk. Sajnos a nagyanyáim korán meghaltak. Egyiket nem ismertem már, a másikat alig, csak jóságos arcuk tekint rám régi fényképekről. Családok igazi összetartói lehettek. Anyai ágon idős Kudich Antal nagyapámra, bohókás reggeli dalolgatásaira, pödrött szép bajuszára, melyet a reggel felkötött bajuszkötő segített, hogy azután egész nap jól álljon, kedvesen emlékszem. Nyári délutánokon a padlóra terített pokrócon aludtunk. Esti, kitalált meséi bennem élnek. A Nagykanizsára került Kudich család vasutas família volt. A déli vasút magalakulásakor telepedtek itt le, valahonnan Szlovákiából. A nagypapa is mozdonyvezető lett, és vitte a vonatokat Wiener Neustadtig a monarchia idején. A századfordulón mint tengerész teljesített szolgálatot Pulában. Ebben az időben, 1900-ban volt Kínában a boxerlázadás. A monarchia két hajót küldött tudomásom szerint: egy fregattot, a Zentát, és az akkori haditechnikában jelentősnek számító nagy csatahajót, a Mária Teréziát. Ezen a hajón szolgált nagyapám, mint tengerész. A hajók képei ma is műtermem falán lógnak. A sanghaji kikötőben egy ottani fényképész készítette azokat. Arról az időről sokat mesélt nekem. A tengerről, a bóráról, a ceyloni és a kínai emberekről. Ilyenkor a képzeletemben csodálatos tájak és emberek jelentek meg. Istenem, de jó, hogy nem volt akkor televízió, és nem ültünk 10