Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Gyöngyössy Márton. A bajcsai vár ásatásán előkerült éremanyag

86 GYONGYOSSY MARTON forintért csak 80 magyar dénárt. Ezzel szemben a magyar aranyforint árfolyama ekkor 120 és 300 dénár között ingadozott Horváth Tibor Antal adatai szerint. Valószínűleg a katonák zsoldjukat, vagy annak egy részét már ezüst aprópénzben kaphatták meg - amikor megkapták egyáltalán -, hogy könnyebben megvásárolhassák a szükséges dolgokat. Az viszont biztosnak látszik, hogy a zsold jelentősebb részét természetben kapták meg. A zsoldlisták más szempontból is érdekesek. Malakóczy Miklós kapitány havonta 50 (rajnai) forintot kapott, míg egy gyalogos 4 forintot. Egy 1582. évi feljegyzés szerint a baj csavar i 105 fős német zászlóaljnak, a 150 huszárnak és a 100 haramiának (délszláv gyalogosnak) havonta összesen 1668 rajnai forintot fizettek. Ebben az időszakban - soproni adatok alapján - egy ló ára 16 és 30 magyar számítási forint között ingadozott, míg egy pint borért 4-6 magyar dénárt kértek el a kiskereskedelemben. Egy pár felnőtt csizma ára 75-150 magyar dénár lehetett, száz darab fatányéré 30, míg egy rézüst 800 dénár volt a soproni adatok alapján. Kiszámítható, hogy egy-egy katona mit vásárolhatott (volna) zsoldjáért. Maradt fenn adat a vár felszereléséről is értékmegjelöléssel, szintén az osztrák szisztémának megfelelően. Egy font ólom kapcsán például azt olvashatjuk, hogy értéke 16 dénár. Ebben az esetben azonban vélhetőleg nem magyar dénárról van szó, hanem osztrák pfennigről. A helyzet tehát hasonló lehetett a megszálló katonaság esetében tapasztalható jelenséghez: az értékeket és a zsoldot ugyan saját pénzben állapítják meg, ám ténylegesen olyan pénzeket használnak, amiket az ott élő lakosság is elfogad. Az éremanyag alapján viszonylag jól keltezhető a vár „megszűnése". Már említettem, hogy a záróveret az 1597-es évszámot viseli, s mivel ezek a pénzek a hétköznapi életben használatos aprópénzek, megállapíthatjuk, hogy a várat a záróveret évét követően 2-3 éven belül (legkésőbb 1600-ban) hagyhatták el. 3. Részlet I. Ferdinánd 1529. évi pénzrendeletéböl, amelyben betiltja Szapolyai János pénzeit