Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Gyöngyössy Márton. A bajcsai vár ásatásán előkerült éremanyag

A bajcsai vár ásatásán előkerült éremanyag Gyöngyössy Márton A

bajcsai ásatás során összesen 95 darab érem került elő. Nem egységes éremleletről van szó, hanem az ásatás különböző objektumaiból származó szórványok (nem elrejtett, hanem elvesztett-eldobott csekélyebb értékű pénzek) összességéről. Numizmatikailag igazán értékessé ezt az anyagot az teszi, hogy a bajcsai várat viszonylag rövid ideig használták (1578-1600), így az itt előkerült érmek ezen időszak pénzforgalmából és régészetileg jól keltezett rétegekből származnak. Túlnyomó többségük hétköznapi, piaci kisforgalomban használt aprópénz. Az egyik kivétel Michael von Kuenburg salzburgi érsek (1554-1560) másodlagosan (ékszerként) fölhasznált aranypénze, a másik pedig Károly főherceg (1564-1590) rézzsetonja. Az érmek közül a legkorábbi egy lengyel pénz, Kázmér király (1447-1492) félgarasa, a záróveretnek Rudolf magyar király (1576-1608) 1597-es magyar denárát tekinthetjük. A pénzek kibocsátó ország szerinti megoszlásában Magyarország vezet 78 darabbal (82%). Az osztrák és a lengyel pénzek aránya nem számottevő, de jelenlétük mindenképpen magyarázatra szorul. Mielőtt azonban erre a kérdésre térnék, először a magyar anyagból levonható néhány numizmatikai és gazdaságtörténeti következtetésre szeretném felhívni a figyelmet. A kibocsátó uralkodók közül az első helyen Miksa