Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Vándor László: A bajcsai vár fém-, fa- és csonttárgyai

FEM-, FA- ES CSONTTARGYAK 81 5. Tüzes szerszámok. Korabeli ábrázolás elsütőszerkezetei is. A puskacső darabokat különböző kaliberű muníció - puskagolyó — kísérte. Ritka lelet az épségben előkerült, puskaporos palackhoz vagy felporzó szaruhoz való kiöntő csap. Igen nagy számban találtunk ún. aprópuskákat. Ezek a hengeres testű, hátsó végükön beforrasztott, hegyes, a hegy végénél gyújtónyílással ellátott kis vascsövek a kor haditechnikájában igen jelentős szerepet játszottak. Beépítették őket a tüzes hordók, tüzes karikák, tüzes golyók szerkezeteibe, amelyek aztán az ellenség közé dobva, gurítva elsültek s minden irányban szórták a „tüzet" (5. ábra). A tüzérség eszközanyaga csak kis számban maradt meg, úgy látszik, ezt gondosan elvitték. Egyedi lelet egy 860 cm hosszú ágyúvontató lánc, melynek szemei S alakú karikára hajtottak. A lánc négy részre tagolt, két végét szintén S alakú szemek zárják, az egyikbe karika kapcsolódik. Nem kizárt, hogy ágyúhoz tartozott az a nagyméretű lőcsvasalás, melynek tengelyre kerülő, enyhén ovális karikája 7,4 cm átmérőjű, köpűjével együtt több mint 12 cm hosszú. Agyúgolyókhói csak kisebb kaliberű lövegekhez tartozók kerültek elő, 6,2-6,7 cm-es átmérővel. Pár darab nyílhegy bizonyítja, hogy ilyen kézifegyvert is használtak a bajcsai várban. Rendeltetésüknél és nagyságuknál fogva a védőfegyverekből viszonylag kevés marad ránk, azok is töredékekben. A leletek közül kiemelhető egy vékony vaslemezből kalapált, pajzs alakú sisakfül, melyet három lemezből szegecseltek össze, továbbá néhány vért-alkatrész, ill- sodronying-töredék. A bajcsai vár lovasságát horvát huszárok alkották. Az előkerült tárgyakat hozzájuk tudjuk kapcsolni, így például a nagyszámú, főleg rézből készült phalerát. A rézphalerák között vannak mívesebb - hullámos szélűre vágott, mintákkal díszített, vagy áttört, domborított - darabok, de van több, igen egyszerű példány is. Ezek vélhetően ugyanúgy a lovasság felszereléséhez tartoztak, mint az a kovácsoltvasból készült, ovális alakú függő, mely a lószerszámot díszítette. A Bajcsán talált zabiák - mind a huszárok által használt csikózabiák, mind pedig a nehézlovasság által használatos feszítőzabiák, illetve azok darabjai - a korra jellemző típusokat képviselik (2. ábra). A Bajcsán előkerült kengyel a Magyarországon ebben az időszakban legelterjedtebb típushoz tartozik. Belső szárai erős ívben kidomborodnak, a talpalón függönyszerűen aláhulló, csúcsívben végződő nyúlvány van. A függesztő pálcatag elé kengyel-szíjvédő pántot helyeztek. Bajcsáról ismert egy szép példány bronzból, ez áttört díszítésű, domborítottan bordázott, de van egyszerű, vasból készült darab is, melyet csak bordák díszítenek. A tárgy funkciója az volt, hogy megakadályozza a függesztő szíjat átkötő szíjfonat lecsúszását.