Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Peter Krenn: Bajcsavári fegyverek

42 PETER KRENN A dupla falkonéta könnyű, kb. 10 mázsa tömegű löveg volt, 2-3 font tömegű golyót lehetett kilőni vele. Éppen azokban az években fejlesztették ki a valamivel könnyebb falkonétából, és mind a mozgalmas csatatéri harcban, mind pedig erősségek védésénél előszeretettel használták. A szakállas puska, amely átmenetet képezett a kézi lőfegyverek és a könynyű lövegek közt, elsősorban az állandó erődítmények védőfegyvere volt. Faágya és gyújtószerkezete olyan volt, mint a kézi lőfegyvereké. Mivel azonban kb. 10-20 kg tömegű, 20-24 mm kaliberű és 170-200 cm hosszú volt, csak szilárd alapzatra helyezve lehetett használni: falon, lőrésben vagy háromlábú állványon. Nevét a fegyvercső aljára kovácsolt kampóról kapta, amely az erős hátralökést fogta fel. Ennek egy változata volt a villás csap, amellyel a fegyvert a faállványba (oldalirányban) elfordíthatóan lehetett rögzíteni. I. Miksa császár hadszerkönyveiben ez áll a szakállas puskáról: „A falakon nagy szükség van ránk, hiszen nagyon ügyesen védünk. " Ez egyértelműen leírja, milyen szerepet játszott a szakállas puska az álló várharcban. Nem sokkal később nagyobb számú gyalogsági fegyvert is szállítottak Bajcsavárba. 1579 januárjában például 200 dörzskerekes (vagy keréklakatos)

1 puskát, melyeket kereskedőkön keresztül Nürnbergből szereztek be. 1582ben újabb 50 dörzskerekes fegyver érkezett tartozékokkal, azaz lőportartókkal, golyótartókkal, valamint megfelelő mennyiségű lőporral és ólommal. 1. A grazi Tartományi Hadszertár