Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Leopold Toifl: Bajcsavár története stájer levéltári források alapján

BAJCSAVAR TÖRTENETE 39 maradt, noha az egykori bajcsai végváriak ekkor már Szentgyörgy váron és más helyeken teljesítettek szolgálatot. A bajcsavári őrség - forrásértelmezésünk szerint - még akkor sem hagyta el várát, amikor a törökök 1600. október 21-én a szomszédos Kanizsát elfoglalták. Még a zsoldot is fizették nekik: 1601. június elején a haramiák 692 forintot, a német gyalogok pedig 892 forint 6 schilling 12 pfenniget kaptak. Nem sokkal korábban, 1601. március 1-én Hans Sigmund Freiherr von Herberstein szlavón végvidéki főkapitány (1594-1603) az őrség részleges csökkentéséről határozott, és Spissitsch kapitánnyal 41 német gyalogost helyezett át Szentgyörgy várra. A német őrség maradék 65 tagja azonban - úgy tűnik - Bajcsaváron maradt. Velük együtt, Csáky István parancsnoksága alatt 49 haramia is kitartott a várban, nevezetesen - ha valóban ott voltak - 1603. október 30-i végleges elbocsátásukig. A német gyalogosok Bajcsán maradását nézetünk szerint az 1606. évi zsitvatoroki béke 15. cikkelye tehette lehetővé, amelyben a felek megállapodtak, hogy állomásozhatnak őrszemek a keresztény falvakban. Az 1606. évi oszmán-Habsburg békekötést nyugalmasabb idők követték, így a stájer rendek 1609. szeptember 18-án arra kérték Ferdinánd belsőausztriai főherceget, bocsássa el az általuk tartott szlavón végvidéki hadinép egy részét. Kérésüket azzal indokolták, hogy a Szentgyörgyvárra áthelyezett bajcsavári őrség és a véghelyen maradt 65 német gyalogos eltartása igen sokba kerül. 1609. október 28-án végül ebbe a grazi haditanács beleegyezését adta, és azzal bízta meg Georg von Stubenberget, Wolfgang von Prankot és Albán Grassweint, hogy a vend végvidéki várkatonaság felét, valamint a „még mindig ott, Bajcsaváron állomásozó német őrséget" teljességgel bocsássa el. Ez ellen azonban Sigmund Friedrich von Trauttmansdorff vend végvidéki főkapitány (1603-1630) (4. ábra) tiltakozott, és óva intett a végvári hadinép radikális csökkentésétől, november 25-én pedig azt a javaslatot tette, hogy a Bajcsán állomásozó német gyalogok egy részét inkább helyezzék át Szentgyörgyvárra vagy Csázmára. Vélekedése szerint így egyrészt költségeket lehetne megtakarítani, másrészt megmaradhatna a szlavón határvidék őrségének létszáma is. A stájer 4. Sigmund Friedrich von Trauttmansdorff rendek végül december 17-én beleegyeztek abba, hogy 25 német gyalogot vend főkapitány (1603-1630) portréja áthelyezzenek Bajcsavárról Szlavóniába, a többi 40-et viszont elbocsátották. Ezzel a bajcsavári helyőrség immáron végérvényesen megszűnt. Bajcsavár névleges kapitányaként Christoph Spissitsch feladata volt a neki alárendelt katonák zsoldjának fizetése is. Spissitsch azonban, akit időközben ivanicsi (ivanicsgrádi) főkapitánnyá neveztek ki, úgymond rossz „gazdának" bizonyult. Seregdeákjával, Matthias Linßszel ugyanis