Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Leopold Toifl: Bajcsavár története stájer levéltári források alapján

A főkaputól az árok fölött átvezető híd szintén elkorhadt, és a már álló öt bástya is lepusztult és beomlással fenyegetett. A grazi haditanács továbbra is elvárta (persze nem is nagyon tehetett mást), hogy Stájerország fizesse a javítási költségeket. Augusztus 8-án azután a rendek 300 forintot ajánlottak fel kézművesek fizetésére. Három nappal később azonban Zrínyi György újra súlyos károkról panaszkodott, és úgy vélte, a Bajcsaváron szolgáló hadinép oly védtelenül él a várban, mintha nyílt mezőn táborozna. Az 1584. október 14-én Bajcsavárra érkező Servatius von Teuffenbach, Wilhelm von Windischgrätz és Jonas von Wilfersdorf szintén javításokat kezdeményezett. Károly főhercegnek küldött jelentésük nyugtalanságra adott okot: az egész vár csaknem az összeomlás határán állt, főképp a kút melletti bástya, amely majdnem beomlott már a várárokba, tehát teljesen lehetetlen lett volna, hogy ágyúkat állítsanak rá. A palánkok újra elkorhadtak, a katonaszállások teteje pedig annyira lyukas volt, hogy befolyt rajtuk az esővíz. Giuseppe Vintani (németesen Joseph Vintana) itáliai várépítész költségszámításai szerint a javítások 816 rajnai forint 40 krajcárba kerültek volna. A grazi haditanács és a stájer tartomány vezetői között persze újra elkezdődött a költségek fedezése körüli vita. December 7-én a rendi kormányzat megtagadta a fizetést, arra hivatkozva, hogy 1578 óta már több mint 8000 forintot fektettek be Bajcsavárba. 1585 januárjában azután csak azért hagytak jóvá legalább 600 forintot, mert Károly főherceg figyelmeztette őket, hogy az erődítmény további pusztulása Kelet-Stájerországot túlságosan nagy veszélybe sodorná. A magyarországi, így a szomszédos kanizsai végekért is felelős Ernő főherceg azon követelése, hogy állítsák helyre a várat, ebben a helyzetben már-már „nevetségesnek" tűnhetett, főként azt követően, hogy korábban nem volt hajlandó saját igazgatása és gondoskodása alá venni azt. A stájer rendek rá is mutattak a főherceg követelésének logikai bukfencére, felsorolván az addig Bajcsavárra fordított kiadásaikat, majd 1585. március 23-án ismét anyagi támogatást sürgettek tőle. Mindezek mellett 1585 nyarán merült fel először az az ötlet, hogy Baj csavar helyett a stabilabb alapon emelt Murakeresztúrt építsék ki nagy erődnek. A stájer rendek hajlandók lettek volna az építési költségek harmadát fedezni, amennyiben ehhez a magyar és az alsó-ausztriai rendek hasonló arányban járulnak hozzá. Ezen új álláspont ellenére 1585 szeptemberéig Baj csavaron folytatódtak a szükséges javítási munkák. Az év vége felé azután egy újabb küldöttség (Fejérváry István, Erasmus Braun, Erasmus von Saurau, Hans Sigmund von Herberstein és Hans Friedrich von