Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Pálffy Géza: A Bajcsavárig vezető út. A stájer rendek részvétele a Dél-Dunántúl határvédelmében a 16. században

22 PALFFY GÉZA 4. A kanizsai vár átépítési tervrajza, Pietro Ferabosco, 1572 emlegetett Kanizsa kiépítettsége és ellátása korántsem volt megfelelő. A tervezett öt bástya közül csak kettő volt készen (4. ábra), a várfalak egy része befejezetlenül állt, de a katonák (különösen a német gyalogok) élelemellátása is gyakran akadozott, nem beszélve a nem ritkán rák hátán járó zsoldról. Reálisan összevetve azonban a közép-európai Habsburg Birodalom (beleértve Magyarországot is) éves összjövedelmeit (kb. 2.000.000 rajnai forint) és a határvédelem fenntartásához szükséges költségeket (évi kb. 1.3-1.600.000 r. f. zsold és 4-500.000 r. f. egyéb hadi kiadás), mindez sajnos nem nagyon történhetett másként. Ráadásul az 1570-es évek közepére kiderült, hogy a drinápolyi békétől (1568) tartó „háborús békeidőszakban" a törökök alaposan feltérképezték a királysági határvédelmet, és mindennapos betöréseikkel rettegésben tartották a végvárak mögötti magyar és osztrák hátországot. A kanizsai főkapitányság területén elsősorban Kanizsától délre, a Mura mentén, valamint északabbra, Kiskomáromot megkerülve hatoltak előre, majd jutottak el gyakorta Stájerországba vagy a Zala és a Rába vidékére. Az alapjaiban már kialakult védelmi rendszer az 1570-es évek második felében ezért megérett a korszerűsítésre. A határvédelem modernizálásának programját az 1577 augusztus-szeptemberében Bécsben tartott nagy haditanácskozás dolgozta ki. A császárvárosban, majd a belső-ausztriai tartományok (Stájerország, Krajna, Karintia és Görz) küldöttei által 1578 januárjától Brück an der Murban