Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Gál Erika: Madárleletek a bajcsai várból

MADARLELETEK 105 baromfiakból vagy a várba dokumentáltan szállított ellátmányból. Az állattani különlegességnek számító pusztai sas kivételével a lelőhely legtöbb vad madara (szárcsa, gém, pelikán) a más bajcsai leletekből és korabeli leírásokból ismert mocsaras, vizenyős élőhelyre utal. Ez a házilúd- és esetleg kacsatartásnak is kedvezett. A ragadozó illetve kozmopolita madárfajok (nappali ragadozók, varjú) szórványos csontjai felvetik e madarak nem étkezési jellegű hasznosítását. FONTOSABB IRODALOM BARTOSIEWICZ L., Árpád-kori állatcsontok a váci vár területéről. Vác 1994, 205-212. (Váci Könyvek 7.) BARTOSIEWICZ L., Állatcsontok Balatonkiliti VII-VIII. századi avar temetőjéből. Somogyi Múzeumok Közleményei 11 (1995) 173-181. BARTOSIEWICZ L., Közép- és török kori állatmaradványok Segesdről. Somogyi Múzeumok Közleményei 12 (1996) 183-222. BARTOSIEWICZ, L., Data on the culture history of crows (Corvidae) in the Hungarian Middle Ages. In press. BoEV, Z., The birds of the Roman town of Nicopolis ad Istrum (2

nc

* _ 6

th C.) at Nikjup, Lovech Region. História Naturalis Bulgarica 3 (1991) 92-102. BoEV, Z., Waterfowl in Ancient Bulgaria. In: Paleoecologia e Arqueologia. II. Eds.: Queiroga, F. & Dinis, A. P. Vila Nova de Famalicao 1991, 111-120. CRAMP, S.-SIMMONS, K. E. L. (Eds.), The birds of the Western Palearctic. I. Oxford-London-New York 1977. MAKOWIECKI, D.-GOTFREDSEN, А. В., Bird remains of Medieval and Post-Medieval coastal sites at the Southern Baltic Sea, Poland. ICAZ Bird Working Group, 4 Meeting, Cracow, Poland, September 11-15, 2001. Abstract volume, 35. ROTH, F. O., Wihitsch und Weitschawar: Zum Verantwortungsbewußtsein der adeligen Landstände Innerösterreichs in Gesinnung und Tat im türkischen ,Friedensjahr' 1578. Teil II: Erbauung und Einrichtung des Kastells Bajcsavár (1578). Zeitschrift des Historischen Vereines für Steiermark 61 (1970) 151-214.