Josip Vidovic: A Šenkovec-i pálos kolostor. A pálos kolostor régészeti kutatása (Csáktornya, 2001)

lentőségü nemzeti örökség" minősítést. A feltárásokkal egyidejűleg a szentély­belsőben a Zágrábi Restaurátor Intézet munkatársai végezték az állagmegóvás és restaurálás munkálatait, Ivan Srse történész professzor, restaurátor vezetésé­vel. 4 A régészeti feltárások az előzőleg meghatározott irányelvek szerint foly­tak. A kápolna köré azokat az örökzöld fákat ültettük, melyeket az ásatás hely­színéről távolítottunk el. 10 A megállapodások szerint először a kripta kitakarítá­sához fogtunk, mivel a kripta hosszú ideig elhagyatott volt, és különböző sze­méttel töltődött fel, ami a padló és a falak vizesedését okozta." 1924-ben Emilij Laszowski kutatta a Knezevic család sírboltját. A munkálatok során áttörték azon boltívet, amely a sírkamrát és egy ezen kívül eső gyereksírt kötött össze. A kutatások után az áttört nyílás hosszú ideig fedetlen maradt, így lehetővé vált, hogy sírkamrába bárki behatoljon, aminek következtében az ott lévő emberi maradványokat is feldúlták. 12 A kripta a mennyezetig tele volt agyagos földdel. A feltöltésben Bezerédi La­jos szobrászművész alkotásainak darabjait, szobortöredékeket is találtunk. A művész műteremként használta a kápolnát. 13 Ugyanitt meg kell említeni, hogy a kripta belsejében nagyszámban kerültek elő odaszállított gótikus kőfaragvá­nyok: ablakosztó, kapuzattöredékek, gótikus kőfaragványok, oltármaradvány, keresztelő medence, valamint Ncpomuki Szent János kőszobrának alsó része. 14 A régészeti kőemlékanyag a helyszíni tisztítást követően a múzeumba került. A kutatások során előkerült két, nagyon rossz állapotban lévő vas koporsó, a ko­porsókban emberi csontok maradványaival. A leletekből csak a fém fogantyúk maradlak meg. A kriptabelső végleges kitisztítását követően fotódokumentáció és geodéziai felmérés készült, anélkül, hogy a jelenleg álló architektúrába bele­nyúltunk volna. A régészeti kutatóárkot jelenlegi szentély déli oldala mellett nyitottuk meg, közvetlen a fal mellett. A szondázó árkot szükség szerint, az objektumok jelen­tőségének függvényében bővítjük. Az egyes régészeti rétegeket a rétegek egy­más utáni eltávolításának módszerével tártuk fel. Az első réteget a fxx és a hu­musz alkotja, vastagsága 20 cm. Ezek után következik 60 cm mélységig egy olyan réteg, amely a jelenleg álló épület korábbi javításai és átépítései során ke­letkezett hulladék anyagokból áll. Egészen 1 m mélységig szórványosan építő­anyagra bukkanunk, amin azért nem csodálkozhatunk, mivel a közvetlen közel­ben folyt a mauzóleum építése. 15 Az építési törmelék rétege után 1,2 m mélysé­gig finom sárga agyagból álló réteg következik, amelyen már kirajzolódnak az első sírgödrök. A szentély falának közvetlen közelében a sírok igen jó állapot­ban megmaradtak. Közvetlenül a sírok mellett egy tömegsír található, amely a mauzóleum átépítésének következményeként keletkezett. A tömegsírba a mau­zóleum mély alapozási árkából előkerült sírokból előkerült emberi maradvá­nyok csontjait temették. Valamennyi sír fakoporsós, és kelet-nyugati tájolású volt. A holttesteket vagy összekulcsolt kezekkel, vagy a test oldala mellé fekte­tett karokkal helyezték el. Egyetlen sírnak volt melléklete: egy egyszerű vas öv­csat. Az 5. számú sírban egy vas lakat került elő. A múzeumban a lelet felületi letisztítását követően kiderült, hogy a zár vékony arany levélformájú lemezek­kel díszített. 16

Next

/
Thumbnails
Contents