Josip Vidovic: A Šenkovec-i pálos kolostor. A pálos kolostor régészeti kutatása (Csáktornya, 2001)

építészeti tagozatok feltárására, a falak kutatására vonatkoznak, a régészeti terepjelenségek leírása, a sírok előkerülésének pontos helyzeti meghatározása nem tartozott a kutatás szempontjaihoz. 34 A korlátozott pénzügyi keretek nem tették lehetővé, hogy a kutatóárkot teljes egészében feltárjuk, így a régészeti jelenségek egy részét nem tudjuk pontosan értelmezni. 35 A templomhajóba vezető ajtó és a mauzóleum északi leágazásának csatlakozási pontjánál nagy felületen találtunk padlótégla járószintet. Padlótéglát egyébként sem a templomhajóban, sem a mauzóleumban nem találtunk, így ezt a járószintet in situ hagytuk. 36 A Csáktornya melletti Szent Ilona-i Zrínyi mauzóleumról Emilij Laszowski a „IX. Horvát kolo" (Zágráb, 1928.) című műben a következőket írta: „A külső templomfalaktól balra egy ép női csontváz került elő, feje körül arany és ezüst szállal átszőtt brokát textíliával. A csontváz meglehetősen régi lehet, mivel a csontok könnyűek." Az 1924-es ásatás során előkerült leletek nagyrészt elkallódtak. Zrínyi Miklós veronai vörös márványból készült sírkövének maradványai 1964-ben kerültek vissza Magyarországról. Knezevic Ilona - született Hoger Ilona - sírkövének maradványa 1991-ben került elő egy régészeti ásatás során. Emilij Laszowski korabeli feljegyzései egyébként arról tesznek említést, hogy a leletek egy része a varasdi múzeumba került. 37 Emilij Laszowski naplójában olvashatjuk: „A templom padlóját hatszögü padlólapokkal rakták le, amelynek egy része a szentélyben még megmaradt." A szentélyben a padlólapok kisebbek a templomhajó padlólapjainál, a templomhajó járószintje viszont húsz centiméterrel mélyebben található, mint a szentélyé. A szintkülönbség miatt valószínűleg lépcső vezetett a templomhajóból a szentélybe. 38 A templomhajó terrazzo padlózatának eredeti magassági szintje a későbbi helyreállítási munkálatok fontos kiindulási pontja lehet. 39 A padlózat járószintje égési réteg alatt jelentkezett, és a harántirányban, halszálka alakzatban lerakott téglapadló járószintjénél húsz centiméterrel mélyebben található. A nagy valószínűséggel mellékoltárnak azonosított objektumról az írásos feljegyzések is említést tesznek. 40 Emilij Laszowski kutatásai idején az épület maradványai valószínűleg sokkal jobb állapotban voltak, mint a 20. század végén. A vagyonőr Laszowskihoz intézett levelében ugyanis említést tesz arról, hogy a környékbeliek építkezéseikhez széthordják az épületmaradványok építőanyagát, és ezért arra kéri a kutatót, hogy a kutatóárkot temessék vissza. 41 A feltárt támpillérek azonosak a Bedekovic-féle „Natalie solium" rajzon látható ábrázolással, jóllehet a mauzóleum támpillére félkör alakú, a föld alatti kriptában pedig négyzetes alapú, ahogy ez a kutatások ismertetéséből követhető. Emilij Laszowski ásatási dokumentációjában nem tüntette fel sem a támpilléreket, sem a templomhajó északi falát, amelyre már csak