Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

III. A salomvári iskola története - 8. Keménfa és iskolája;

része a tsz megszűnéséig a salomvári termelőszövetkezetben dolgozott, ma önálló gazdálkodó. Egy részük zalaegerszegi üzemekben dolgozik. A gyerekek a kötelező iskolai oktatás kezdete óta Salomvárra jártak iskolába. Elképesztően sáros úton mentek naponta az iskolába és vissza. Őszi-téli időben gyakran előfordult, hogy a sár még a csizmát is lehúzta a gyerekek lábáról, és ha nem tudták azt a mély, ragadós sárból kicibálni, mezítláb értek az iskolába vagy este haza. A lehetetlen helyzetet megszüntetendő az egyházközségi képviselőtestület már 1928-ban kimondta Keménfán új tanítói állás létesítését és iskola építését. Leszögezték, hogy a típusterv alapján épülő iskolát és szolgálati lakást csak államsegéllyel tudják fenntartani.

11 Az építési engedély és a segély iránti kérelemről a levelezés évekig eltartott Zala vármegye királyi tanfelügyelője és az egyházközség között, míg végül 1936-ban felépült az iskola a község tulajdonában lévő nagy telken. De hogy a gyerekeknek az új iskola felépüléséig se kelljen a kegyetlen téli viszonyok között Salomvárra járni, 1933-tól kezdve Keménfán egy magánlakás bérelt szobájában novembertől márciusig iskola működött a salomvári iskola „kihelyezett" tagozataként. Szeptemberben Salomváron kezdték a tanévet a gyerekek, november elejétől-végétől fogva márciusig - az időjárástól függően - Keménfán tanultak a bérelt tanteremben. Tanítót persze tudott fogadni az egyházközség az évi 4-5 hónapos munkaviszonyra is, hiszen abban az időben nagyon sok munkanélküli tanító volt. A tanterem berendezése a Salomváron feleslegessé vált hosszú iskolapadokból, lábon álló táblából, 1-2 térképből állt. Az 1933/34. tanév telén Vas Gáspár, a következő télen Marton József, majd Lonkai Mária tanított. Az akkori diákok - ma már idős emberek - nagy szeretettel emlékeznek vissza tanítóikra, hiszen nemcsak az iskolás gyermekeket tanították, hanem a fiatalokkal is foglalkoztak: énekkart szerveztek, színdarabot tanítottak be.

119 Télen ugyan Keménfán jártak a gyerekek iskolába, a karácsonyi és húsvéti értesítőt mégis Salomváron kapták. És természetesen az év végi bizonyítványt is, hiszen áprilistól kezdve újra Salomvárra jártak. Ezt a felemás helyzetet szüntette meg az új iskola használatba vétele. „A Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter 9000 pengős építési segélyével a keménfai róm.kath. egyházközség új iskolát építtetett, amelyet a kerületi tanfelügyelő szép ünnepség keretében 1936. szeptember 6-án szentelt fel."

120 Az iskolát november elejére sikerült teljesen berendezni, így a tanítás novemberben kezdődhetett meg. Addig Salomvárra jártak a tanulók. Létszámuk a következő volt: l.o. 15; 2.o. 10; 3.o. 14; 4.o. 10; 5.O. 10; 6.О. 13; összesen 72 tanuló.

121 Az első tanítót az állam nevezte ki Lonkai Mária személyében. 75