Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

III. A salomvári iskola története - 2. Iskolai oktatós 1868–1918 között

gyerekek részére: Zsámár György 200 Ft-os alapítványának kamatát kapta a tanító 12 gyerek tandíja címén. Az iskolában a tanítás magyarul folyt és főleg énekeket, verseket, versbe szedett szabályokat tanultak. A salomvári iskolában is használták a Hármas Kis-Tükör című tankönyvet, ezek a családi hagyatékokban ma is megtalálhatók. Ez a könyv is a reformkor szellemének megfelelően a „honszeretetre" nevelést állította középpontba. „Az újabb időben, - de különösen mióta dicsőségesen uralkodó V. Ferdinánd alatt Törvényeink egyedül magyar nyelven vannak írva, mióta a tanulmányi nyelv a nemzeti, de mióta a pesti József-Ipartanoda, a honi ipar kifejtésére 1846-i November 1-én megnyittatott, azóta az eddig tapasztalt fogyatkozások és hijjányok nagy részben pótolva vágynak. Egyébiránt tudva való dolog, hogy nem csak a növendő ifjúság, hanem a szülők is édes-örömest olvasgatják a könyvecskének több szakaszait. Ugyan azért a kiadónak minden igyekezete oda vala irányozva, hogy a kevesebb értékű olvasó közönségnek olly „Sokféle" hasznos ismereteket magában foglaló Olvasó Könyvecskét olcsó áron juttasson kezébe, mellyben központosítva legyenek különösen szeretett Nemzetünket és Magyar Hazánkat legközelebbről illető érdekes tantárgyak."

57 2. Iskolai oktatás 1868-1918 között Az 1868. évi népoktatási törvény kimondta ugyan az általános tankötelezettséget, a megvalósítást azonban nem tudták következetesen véghez vinni. Nagyon sok tanuló csak ősszel és tavasszal járt iskolába részben a nagy távolságok, részben a hiányos ruházat miatt. A szülők közömbössége, alacsony kulturális szintje is hozzájárult ahhoz, hogy községeinkben a tanulók zöme csak Ъ-^ osztályt végzett el abban az időben. Ha már a gyermek tudott írni-olvasni, nem küldték iskolába, inkább a gazdaságban foglalkoztatták. A 12-15 éves gyerekek számára megszervezték ugyan a kötelező ismétlő iskolát, a lemorzsolódás azonban ezekben az osztályokban is igen nagy volt. Hozzájárul ehhez az is, hogy a gyerekeknek tandíjat kellett fizetniük az iskolában: az elemiben 1 Ft-ot, az ismétlő iskolában pedig 50 krajcárt.

58 A tankönyvek beszerzése is jelentősen megterhelte a szülőket, hiszen akkoriban nem volt ritka a 6-8 gyermekes család községünkben. A tanulólétszám 1893-ban 124 volt.

59 A régi, boronából készült tanítói lakás és iskola erre az időre teljesen tönkrement, s csak sok huzavona után sikerült felépíteni az új, a ma is használatban lévő téglaépületet 1879-ben. Erre vall a következő jegyzőkönyvi részlet: „végre-valahára 38