Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

II. A templom és a plébánia története

ideggyógyintézetbe." Sülé atyát a bíróság a „demokratikus államrend elleni izgatás" címén 6 év börtönbüntetésre ítélte. Újabb szenvedések, megaláztatások után 1956. szeptember 15-én szabadult.

48 Hazatérve plébános helyettes lett Rumban, majd néhány hónapig Kámonban. Az állami hatóságok azonban kitiltották Vas megye területéről. így került 1957 novemberében Salomvárra. Nagy kegyelem volt a Mindenhatótól, hogy őt egyházközségünkbe vezérelte. A nehéz években is fenn tudta tartani a békét a faluban, korrekt kapcsolatot alakított ki az iskola és a község más vezetőivel, mindig és mindenkin segített. Felejthetetlen megjegyzése volt egyszer: „tetszik tudni mit mondott Szent András apostol? - A legnagyobb jótett az, ha olyan embereken segítünk, akiket mindenki megvet." О ennek jegyében élte le egész életét. 80. születésnapján, 1996-ban a különböző szervezetek képviselői nagy szeretettel köszöntötték, a község önkormányzata pedig a polgármester által a „község díszpolgára" címmel tüntette ki. Akkor még bíztunk abban, hogy hosszabb ideig köztünk tud maradni. Betegsége azonban egyre gyakoribb lett és elhatalmasodott rajta. 1997. szeptember 29-én visszaadta lelkét teremtőjének. Óriási részvét mellett temettük a salomvári temetőben. A temetésre mindenki eljött, aki valaha is ismerte vagy kapcsolatba került vele, hisz mindenki szerette. 1997. október 6-a óta Hencz Ernő zalaszentgyörgyi esperes úr terelgeti bűnös lelkeinket a jó Isten felé. Az egyházközséghez tartozó 3 faluban: Salomváron, Keménfán és Budafán a lakosság szinte 100%-ban római katolikus vallású. Csak beköltözés vagy házasság révén kerül egy-egy más vallású személy a községbe. Vallási indíttatásból nézeteltérés soha nem volt a községben a hívek között, sőt ha a másvallású ember meghalt, a katolikus pap őt is eltemette. Salomváron a vallásosság tradíció. Az államszocializmus idejében sem volt olyanember, aki nyilvánosan megtagadta volna vallását. Hitoktatás is mindig volt az iskolában is, a templomban is. A lakosságnak mintegy 24%-a él tudatosan vallásos életet, rendszeresen eljár templomba, szentségekhez járul. Ez jóval fölötte van az országos átlagnak, amely 14%.

49 A lakosság nagyobb része csak a kiemelkedő ünnepeken megy el a templomba, olyankor él a szentségekkel. A templom tatarozásakor, festésekor, templomkert építésekor azonban azok is részt vesznek a munkában, akik templomba nem járnak. Ezzel kifejezik azt, hogy templomukhoz, vallásukhoz ragaszkodnak. Az évenkénti elsőáldozások és a bérmálások mindig nagy részvétel mellett történnek. Olyankor az egész plébánia területéről idejönnek a gyerekekkel együtt a szülők és nagyszülők is, s ők is szentségekhez járulnak. Ugyancsak megható a húsvéti és az úrnapi körmenet is az 27