Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

VII. Néphagyomány, népszokások

Annyi vajat, mint a kútban a forrás, ezerannyi hasznát. Régi ökör, régi törvény, haj regö rejtem. Adjon az Úristen ennek az asszonynak Akkora hízót, mint egy szamár, Akkora szalonna hasadjon ki, mint ez az ajtó, ezerannyi hasznát. Régi ökör, régi törvény, haj regö rejtem. Itt is tudunk egy szép leányt, kinek neve Marcsa, Amott tudunk egy szép legényt, kinek neve Jóska, Attól az Úristen meg se mentse, kebelébe ejtse, Mint a rókafarka, likba belesöndör

gesse, Belepöndörgesse, de még annál is jobban. Amott kerekedik egy kis kerek erdő, Abban legelészik csodafiú szarvas. Csodafiú szarvas ezer ága-bogán ezer misegyertya: Gyújtatlan gyulladjék, oltatlan aludjék. Nekünk az Úristen azt is megengedte, Hogy szent oltára a mi asztalunk lehessen, A kehelytartó a mi poharunk lehessen, a Dózsa-hegyi jó bor a mi borunk lehessen! Régi ökör, régi törvény, haj regö rejtem. Ott bent fekszik házigazda, Csatos erszény az oldalán. Benne vagyon ötszáz pengő, Fele szegény regélőké. Ha a gazda azt akarja, Nekünk mind is odaadja. Csiszegünk-csoszogunk, cserfakéreg bocskorunk. Dicsértessék a Jézus Krisztus! A regélők bementek a konyhába, ettek-ittak, kaptak némi pénzt és azzal odébbálltak. 122