Varga Gézáné: Fejezetek Muraszemenye történetéből (Zalaegerszeg, 2000)

A település jellege, hagyományok

Pl. Kerek fenyős, Égetési dűlő, Vágás, Perdiczai erdő. Ezeket a neveket a letenyei adóhivatal által 1864-ben készített térképek még őrzik. A zalai táj, a Mura vidékének növény földrajza nagyon érdekes, de eddig kevesen foglalkoztak vele. Zala nyugati részén az Alpok közelsége, dél felé mediterrán hatás érvényesül. Szemenye környékén a dombokon mindenfelé tenyészett a szelíd gesztenye. Ma már csak kevés található. Bükkösök, tölgyesek váltják egymást, az ártéri erdők száma jelentős. Az aljnövényzet színes, teljességgel fel sem sorolható. Található itt erdei sédbúza, borostyán, páfrány, szeder, sokféle gomba. A dél-zalai bükkösökben a szomszédos Horvátország területéről számos növényfaj vonult be. Ilyen pl. a sárga virágú zalai bükköny. Sok virág nyílik az erdőkben, patakok szélén, réteken. Tavasszal megjelenik a hóvirág, erdei ibolya, szellőrózsa. A vizenyős területek kedvenc növénye a gólyahír és a boglárka. Található errefelé gyöngyvirág, meténg, ciklámen, kisezerjófű, papsajtmályva, őszi kikerics. Árokpartokon, utak mentén galagonya, bodza, kosárkötő fűz nő. Vizeinkben békalencse, vízitök, tavirózsa, nőszirom, nád, sás él. A zalai erdők, vizek, rétek állatvilága gazdag, közülük csak néhány állatot említek. Sok fajta csiga, kagyló, rák él itt. Szitakötők, lepkék, szúnyogok, tücskök találhatók. Tarajos gőték, békák, gyíkok, siklók élőhelye. A vizek halakban gazdagok, ponty, harcsa, csuka, amur, bálin megtalálhatók. A folyók holtágai, kisebb tavak jó fészkelőhelyül szolgálnak a madaraknak: vadkacsák, hattyúk, sirályok, gémek bújnak meg itt. Télen a vadludak csapatostul szállnak le pihenni, élelmet szerezni. Az emlősök közül őzek, szarvasok, rókák, vaddisznók járják a határt. A település jellege, hagyományok Mindhárom falurész eredetileg egyutcás település volt, fésűs felépítettseggel. A telkek nagysága, szélessége a domborzathoz, környező patakokhoz igazodott. A falu régi házai ledőltek, vagy bontásra kerültek. Csupán néhány maradt meg, az újak pedig már nem őrizték meg az építési hagyományokat. Műemlék a római katolikus templom. Mai formájára az 1700-as évek közepén építik, barokk ízlés szerint. Nagyméretű, homlokzat előtti tornyát hegyes sisak fedi, szentélye félkörös záródású. Külső falain és tornyán kvadrátos díszítés. Főoltára, két mellékoltára 18. századi. 7