A szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849. (Zalaegerszeg, 1999)

Béres Katalin: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei Zala megyében

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei Zala megyében INKEY KÁZMÉR Palini Inkey Kázmér 1818. február 23-án született Inkey János császári királyi kamarás, táblabíró és Majthényi Erzsé­bet negyedik fiaként. Jogi tanulmányai befejeztével 1840-ben a kapornaki járás szolgabírájává választották, de 1844-ben le­mondott. A zalai liberális ifjúság köréhez tartozott, egyike volt kortesvezéreinek. 1847-ben megnősült, egy osztrák származású grófnőt, a „világszép" Brechtold Eleonórát vette feleségül. Az 1848-as forradalom idején bánfai birtokán gazdálkodott. Jellasics horvát bán Magyarország elleni készülődésének hírére állt be önkéntes nemzetőrnek. Századosi rangban vett részt a horvátok által megszállt Nagykanizsa felszabadításában, 1848. okt. 3-án, majd a zalai önkéntes nemzetőrökből szerveződő 47. honvédzászlóalj századosaként Perczel Mór muraközi hadjára­tában harcolt a császáriak ellen. 1848 telén zászlóaljával a Központi Mozgó Seregben, 1849 tavaszától a világosi fegyverle­tételig a Klapka György ill. Nagysándor József vezette I. Had­test kötelékében küzdötte végig a szabadságharcot. A tavaszi hadjárat idején, különösen a váci és nagysallói csatákban tűnt ki vitézségével, ezért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntet­ték ki. Időközben - 1849. ápr. 18-tól - őrnagyi rangban ő lett a 47. honvédzászlóalj parancsnoka. Az ütközetekbe fiatal felesége is elkísérte. Katonái szórakoztatására és lelkesítésére még ze­nekart is szervezett, díszes egyenruhát készíttetett nekik. Inkey Kázmér és zászlóalja Buda visszavételénél is hősiesen harcolt, az elsők között jutottak fel az ostromlott várfalra. A világosi fegyverletétel után Inkeyt büntetésből közle­génynek sorozták be a császári hadseregbe, de családja vált­ságdíj fejében kiváltotta. Visszatért bánfai birtokára gazdál­kodni. A kiegyezés után eladta birtokait, katonának állt. Őr­nagyként reaktiválták a királyi honvédségbe, 1872-ben pedig ezredessé nevezték ki. 1876-ban vonult nyugállományba. 64 éves korában, 1882. december 2-án hunyt el. A családi temetkezési helyen, a palini Inkey kápolnában helyezték végső nyugalomra. Irodalom: Gőcze Rezső: A palini Inkeyek a késői feudalizmus­ban. In: Honismeret, 1988. 1. sz. 19-24. p. Bona: 17. p. 81

Next

/
Thumbnails
Contents