A szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849. (Zalaegerszeg, 1999)

Béres Katalin: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei Zala megyében

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei Zala megyében madás előkészítésében és az ütközetben is. 1848. dec. l-jén Mészáros hadügyminiszter ezredessé nevezte ki, majd hamarosan rábízták az aradi vár ostromparancsnoki tisztét azzal a feladattal, hogy mielőbb vegye be az eddig hiába ostromlott, császári kézben lévő erődöt. A feladat azonban meghaladta az 1849 januárjában tábornokká előléptetett Gaál képességeit, ezért febr. 25-én felmentették beosztásából, sőt vizsgálatot indítottak ellene, amely végül tisztázta az ellene felhozott vádak alól. 1849. május közepén új feladatotokat kapott. Rábízták a Bakonytól a Tihanyi-félszigetig húzódó sáncrendszer erődítési munkáinak irányítását, kinevezték az erődítésekkel és várostromokkal foglalkozó várnokkar igazgatójává, sőt feladatul kapta Zala és Veszprém megye területén a nemzetőrség és a népfelkelés szervezését is. A hadi helyzet, s az abból következő katonai stratégia megváltozása, a feladatok ellátásához szükséges feltételek (pénz, katona, stb.) hiánya arra késztette Gaál Miklóst, hogy 1849. júl. 17-én lemondva tábornoki rangjáról, a nyugdíjazását kérje. A szabadságharc leverését követően egy darabig bujkált, de szeptemberben önként jelentkezett a császári seregnél. Pestre, majd nov. 14-én Aradra szállították, ahol hadbíróság elé került. Kötél általi halálra ítélték, de Haynau „nagylelkűsége" az ítéletet húsz év vasban letöltendő várfogságra enyhítette. Börtönében hegedüléssel, festegetéssel, főként pedig a szabadságharc történetének lejegyzésével múlatta az időt. 1852-ben a már öreg, beteges, kis híján megvakult Gaált Pestre vitték a katonai kórházba, ahol 1854. november 30-án meghalt. Irodalom: Szarka Lajos: A tábornok bére. Hévíz, 1997. 211 p. 75