A szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849. (Zalaegerszeg, 1999)

Béres Katalin: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei Zala megyében

Béres Katalin: sunkban már szerepelnek a 150. évforduló alkalmából készült új alkotások.) Összeállításunk tükörként is szolgál, hisz megmutatja, hogy a 48-as sorsfordító események óta eltelt másfél évszázad alatt a megye és a helyi közösségek kiket tartottak méltónak arra, hogy emléküket kőben, fában megőrizzék. Az évforduló alkalmat teremtett a hiányok pótlására: Hévízen emlékművet avattak Gyulai Gaál Miklós, a szabadságharc egyetlen zalai tábornoka tiszteletére, Zalaegerszegen felállították Gasparics Márk emlékoszlopát, Nagykanizsán Inkey Kázmér honvéd őrnagy emlékére avattak táblát, stb. A második részben a mai Zala megye határain belül fellelhető honvédsírokat, síremlékeket mutatjuk be, rövid életrajzokkal megemlékezve a különböző rangú katonákról, a közvitézektől kezdve egészen az őrnagyokig. Új kiadásunkból kimaradt a nemesnépi Németh Pál síremlékének leírása, mivel eddigi kutatásaink nem igazolták, hogy valóban 48-as honvéd lett volna. Kutatómunkánk során szomorúan tapasztaltuk, hogy a sírok többsége gondozatlan, pusztulásra ítéltetett. A 150. évfordulóra kiírt pályázatok, valamint a Zala Megyei Történelmi Emlékbizottság anyagi támogatása lehetővé tette, hogy megújuljanak. Jó lenne azonban, ha az évfordulón tapasztalható lelkesedés nem hamvadna el, az önkormányzatok, iskolák helyi védettséget biztosítanának e síroknak, gondoskodnának fennmaradásukról, hiszen ezen emlékhelyek is hozzájárulhatnak egy közösség identitástudatának erősítéséhez, és az évforduló elmúltával is méltó színhelyei lehetnek az elkövetkező március 15-ék megünneplésének. Végül szeretnék köszönetet mondani Kunics Zsuzsának és Haász Gabriellának a Thúry György és a Balatoni Múzeum történészeinek, dr. Németh Józsefnek, a Göcseji Múzeum főmunkatársának, valamint Danes Imrének, a keszthelyi Kossuth Szövetség elnökének, akik a nagykanizsai, a zalaegerszegi és a keszthelyi honvédsírok összegyűjtésében segítségemre voltak; Bona Gábornak, a Hadtörténeti Intézet igazgatójának, aki az életrajzok összeállításakor adatokkal szolgált számomra és Molnár Andrásnak, a Zala Megyei Levéltár igazgatóhelyettesének, aki munkámat baráti tanácsaival segítette. 54