A szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849. (Zalaegerszeg, 1999)

Vajda Lászlóné: 1848–49 zalai kronológiája

Vajda Lászlóné: te. A Keszthely és Sümeg vidékén toborzott 1200 fő Kisfaludy Mór vezetésével a fehérvári táborba indult. Ugyancsak ide tartott Tapolca környékéről 2000 nemzetőr Vigyázó Ferenc vezetésével. Szeptember 29. Kisfaludy Móric százados Zámolyon értesült a Pátka-i ütközetről. Erre Pátka felé lovagolt, s látta, hogy 120150 horvát szekér vonul a pátkai híd felé. Segítségért küldött, ő maga a szekerekhez sietett, majd Zámolyra, ahonnan Vigyázó Ferenccel együtt be akarták keríteni a horvátokat, de azok már elhagyták a falut, így a hátrahagyott lőszeres szekereket elvontatták. A hónap utolsó napjaiban a zalai, veszprémi és somogyi nemzetőröket Kanizsa felszabadítására összpontosították. Vidos József volt vasi alispán a mozgósított vasi nemzetőrség ezredének rang nélküli parancsnoka készítette elő a város visszavételét. Három irányból közelítették meg Kanizsát: Körmend-Zalalövő, Rum-Zalaegerszeg és Jánosháza-Zalaszentgrót útvonalon.

52 Szeptember 30. Albert Nugent csapataival Letenyéről Kanizsára vonult, 6 ágyúval elfoglalta a várost. 1848 október Október 1. Horváth Vilmos meghirdette a népfelkelést Zalában. Kanizsa körül kb. 6000 nemzetőr állt szemben a városban állomásozó 2000 horváttal. Az önkéntes nemzetőrök között ott találjuk a későbbi 47. honvédzászlóalj katonáit, akiknek ez volt az első ütközetük. Október 2-3. Nugent észrevette a készülő hadmozdulatokat, Kanizsa zsidótemetőjébe vonult, és a városra szegezte ágyúit. Erre a kanizsaiak - be sem várva a nemzetőrök támadását önállóan elkezdték a harcot, leöldösték a városban fosztogató horvátokat. A félrevert harangok jeladására a nemzetőrök és a népfelkelők is támadásba lendültek. A négyórás harc „eredménye" 81 ellenséges halott lett. Zsákmányul esett 113 fogoly, 2 ágyú, rengeteg élelmiszer, ruha és fegyver. 26