Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Csikány Tamás (Budapest): Josip Jellačić altábornagy a magyar szabadságharcban

Josip Jellačič altábornagy a magyar szabadságharcban fog tenni magyar, szláv vagy román között, Saját érdekeit mindegyik felett abszolút módon ér­vényesíteni fogja. Persze egy katona viselkedése aligha tudja követni a politika sokszor kiszá­míthatatlan mozgását, ezért volt az, hogy 1848 nyarán Jellačič „túljátszottá" a szerepét és ezzel az udvarral is szembekerült. Az is igaz ugyanakkor, hogy a bán értékítéletében az uralkodóhoz való hűség után rögtön ott következett Horvátország érdeke is, mely ilyen kiélezett helyzetek­ben előtérbe került. 1849 nyarán, amikor a magyar sereg győzelmesen vonult előre, Jellačič azonnal előállt a dél felé vonulás tervével, melyre nyilván Horvátország fedezése miatt volt szükség. Jellačič katonai képességek terén a magyar szabadságharc alatt nem mutatott fel különö­sebb tudást, tehetséget. Bár ezzel korántsem volt egyedül a császári-királyi hadseregben. Nála azonban ez azért jelentett nagyobb problémát, mert őt vélhetően báni méltósága miatt meg kellett tartani a beosztásában, véleményére figyelni kellett. Jellačič előjáróival szemben érez­tette is kivételezett helyzetét és igyekezett megőrizni önállóságát. Mindig hangot adott véle­ményének és javaslatokkal bombázta felettesét. Önálló tevékenységre igazán 1849 nyarán nyílt lehetősége, ez azonban nagyon felemásra sikerült. Egy „szép" hadjárat befejezését egy csúfos vereséggel végződő ütközet jelentette. Jellačič táborszernagy a magyar szabadságharcban játszott szerepéért az osztrákoktól grófi címet, a horvátoktól lovas szobrot kapott. A magyaroktól pedig egy verset: „Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva, seregének seregünk nyomába'." 213

Next

/
Thumbnails
Contents