Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Bánffy Eszter (Budapest): A Kerka-völgyi mikrorégiós kutatási program első eredményei

BANFFY Eszter Ugyanezt a keveredést tükrözi az igen korai vonaldíszesnek meghatározott kőeszköz-anyag és még sok más lelet is, pl. egy ép agyagszobrocska, amely valószínűleg bikát ábrázol, testét finom vonaldísz borítja, de legközelebbi tipológiai párhuzamai mégis a kora neolitikus Starčevo körben találhatók. Ami az elterjedést illeti, a neolitikum későbbi fázisai felé haladva a vonaldíszes kultúráéval ellentétes jelenséget figyelhetünk meg. Míg a Kis-Balaton vidékéről és a Hahót-völgyből nagykiterjedésű, fontos településeket ismerünk a késő újkőkori Lengyeli-kultúrából, addig ettől nyugatra, a Kerka völgyében és a szomszédos Prekmurje területen nem ismerünk ilyen lelőhelyet, hacsak nem tartjuk a Lengyeli-kultúra leleteinek azokat az átfúrt, csiszolt kőbaltákat, amelyeket Korek József említ Márokföld, Résznek, Pórszombat vagy Zalabaksa térségébői.

u Már az előző két mikrorégiós projekt alkalmával megfigyeltük, hogy a természeti és gazdasági körülmények megváltozásával, az állattartás fontosságának növekedésével a rézkor első felében csökkent a nagy, állandó telepek száma, és helyettük sok kisebb, ideiglenes szálláshelyet találunk. A Lengyeli-kultúra és a javarézkori Balaton-Lasinja-kultúra közötti átmenet sok összefüggésére éppen a Hahót-völgyi ásatások kapcsán derült fény. A Kerka-völgyi terepbejárások adatai most első ízben egyeznek meg a korábbi adatokkal: a Balaton-Lasinja-kultúra mindhárom területen sok kisebb teleppel fordul elő. A jellegzetesen helyi, durva kavicsos soványítású edénytöredékek és kanalak eddig hat lelőhelyen hevertek a felszínen. Ezek közül a Zalabaksa-Zsidótemető lapos domboldalon elterülő lelőhelyet Bondár Mária, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa vizsgálta meg egy szondával 1996-ban, és a telepjelenségek alapján alighanem házhoz tartozó cölöplyukakat talált. Mivel a Balaton-Lasinja-kultúra telepeit általában inkább csak néhány gödör jelzi, a ház nyoma ritka leletnek számít. Ezért munkatársam a kutatást idén is folytatni fogja. A rézkor végi Badeni-kultúra eddig - ismét csak a kis-balatoni és a hahóti területeken került elő. Mivel a Kerka-völgytől nyugatra eső szomszédos Prekmurje-vidéken ismét előfordulnak Badeni lelőhelyek, még talán reménykedhetünk abban, hogy a terepbejárások végére a Kerka-völgyből is tudunk említeni egy vagy két lelőhelyet, amely ehhez a hatalmas kiterjedésű kultúrához sorolható. A bronzkorra nézve a Kerka-völgyben még meglehetősen hiányosak az ismereteink. Igaz ugyan, hogy - a mikrorégiós kutatási területtől valamivel délkeletre - Kissziget térségében a korabronzkori Somogyvár- Vinko vei-kultúra nagykiterjedésű lelőhelye található, amely jelentőségében talán a Bondár Mária által az előző programunk keretében feltárt Börzönce-Temetői dűlő településhez mérhető - de ezen a lelőhelyen kívül csak néhány, viszonylag jellegtelen cserépdarabot keltezhetünk a késő bronzkorba - a közelebbi meghatározás lehetősége nélkül Ramocsa-Két út köze-betongyűrű lelőhelyről. A korábban Balatonmagyaródon vagy Gelseszigeten lelt gazdag középső- és késő bronzkori: mészbetétes, halomsíros, urnamezős, Hallstattkori lelőhelyek egyelőre tehát nem ismeretesek a Kerka völgyében. A kelták bizonyosan letelepedtek ezen a vidéken. Eddig két lelőhelyükre bukkantunk. Az egyik - Felsőszenterzsébet-Alsó nyároska - csupán feltételesen sorolható a La Téne korba, néhány kerámia-töredék alapján. Kerkabarabás-Ótelki dűlő lelőhelyen viszont bepecsételt LaTene C kerámia is előkerült. Hogy ez a lelőhely mérhető lesz-e jelentőségében pl. a Balatonmagyaród-Homoki-dűlői kelta településhez,

16 egyelőre nem tudni. Az azonban valószínűnek látszik az eddigi kevés telepnyom alapján, hogy a kelta betelepültség a másik két 12