Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Vándor László (Zalaegerszeg): A bajcsai vár feltárásáról (1995–1996. évi eredmények)

A bajcsai vár feltárásáról keleti és északkeleti oldalának erődrendszere, valamint a vár keleti és északi részén a falakon belül lévő objektumok. Elkészíttettük az erőd teljes szintvonalas felmérését is. Feltártuk az erődítmény falait az északi oldalon teljes hosszúságában. Megállapítást nyert, hogy a várat úgy építették, hogy a homokdombból gyakorlatilag kifaragták a kontúrját, a vár- és bástyafalakat támfalszerűen megépítették. A tégla nagyon rossz minőségű volt, sokszor az alap nem habarcsba, hanem agyagba volt rakva. Teljesen feltártuk az északnyugati sarokbástyát, valamint az északkeleti indítását. Ennek alapján megtudtuk, hogy Bajcsa óolasz rendszerű sarokbástyás erősség volt. Megtaláltuk a kapu helyét is az északi - a kanizsai várra néző - oldalon az északkeleti bástya mellett. A vár belsejében az épületek nyomai nem maradtak meg. A forrásokból tudjuk, hogy néhány téglaépület mellett jórészt gerendaépületek lehettek, amelyeknek megfigyelése ebben a talajban egyébként sem lett volna könnyű. Am amikor a Batthyány-uradalom szőlőt telepített ide 1916-ban és a terület felső részét átforgatták, az épületnyomokat megsemmisítették. Ekkori leírás szerint egész területe téglatörmelékes volt, ennek oka jórészt a körítő falak bolygatása lehetett. Az erődítmény belsejében így elsősorban csak gödröket találtunk. (Néhány esetben földbe ásott kunyhóra is lehetett következtetni.) Az ezekből előkerült leletanyag igen jelentős mennyiségű, emellett rendkívül fontos a régészet szempontjából, hiszen nagyon pontosan keltezhető. Az egész vár fennállása legfeljebb 22 esztendő volt. A leletek zömükben az 1578-ban elkezdett építkezést követő mintegy 10 esztendőben kerültek földbe, mikor a várban több száz főnyi helyőrség volt. A nyolcvanas évek végétől nem állomásoztak itt többen pár tucatnál. Egyedülálló lehetőség történész és régész számára, hogy az előkerülő leletanyag összevethető a grazi Landesarchivban megmaradt szállítási jegyzékek anyagával. A leletanyagról az idő rövidsége és a feltárás nagysága miatt átfogó értékelésre nem vállalkozhatunk. Az eddig feltárt emlékanyag a megfigyelt terület nagyságához képest igen nagy mennyiségű. Ennek jelentős részét, mintegy 30-40%-át képezi a kerámia, melynek feldolgozása éppen csak megkezdődött. Az anyaggal Kovács Gyöngyi foglalkozik.

6 Véleménye szerint egyelőre csak néhány általánosnak tűnő megállapítást tehetünk. A kerámialeletek túlnyomó többsége mázatlan fazék, kisebb része korsó, fedő, kályhaszem, ill. ezek töredéke. Nagyon változatos a fazekak peremkiképzése, szinte valamennyi többszörösen tagolt. A díszítés viszonylag ritka, mely a vállon bekarcolt vonalat vagy vonalkötegeket, néha vörös földfestést jelent. A mázas és finomabb kerámia kevés. Az emlékanyagban minden bizonnyal keverednek a stájer és a Mura-vidéki horvát fazekasság termékei - ezek szétválasztása a jövő feladata lesz -, különleges áruként pedig megjelennek az itáliai majolika edények is. A 16. század utolsó évtizedeire datálható leletegyüttes - az archaikus vonások mellett - sok előre mutató elemet hordoz, különösen a mázas fazekak, írókás díszítésű tálak között találhatók olyan darabok, melyek megjelenésükben, hatásukban a 17. századi, sőt még későbbi magyarországi emlékekre utalnak. A leletanyag a vidék egyedülállóan fontos együttese, kronológiai helyzete és földrajzi kapcsolódásai révén támpontot jelenthet a Délnyugat-Dunántúl és tágabb környéke kerámiáinak feldolgozásához. A leletanyag többi részéből - hasonlóan a kerámiához - egyelőre csak csemegézhetünk. A restaurálás még nem fejeződött be, a feldolgozás is éppen csak elkezdődött. A fémanyagból elsőnek a datáló pénzeket emelném ki. Ezek mind kisebb érmék, garasok 103