„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Zsámbéky Mónika: A templomfestő Droffmaister István II. 1781–1797

gélikus gyülekezet vásárolta meg. Ekkor rendelnek új oltárképet Dorffmaistertől a meglévő oltárba.

53 A jó színvonalú festményt balra lent jelezte a művész kézjegyével: „Stephan Dorffmaister / pinxit Ano 1787 / Soprony". Az igen díszes, száz évvel korábbi fekete-aranyozott oltárépítménybe beépítve némileg zavaróan hat, hogy az oltár szélesen kiülő párkányzata belelóg a kép két oldalába a vízszintes keresztszár magasságában. Ugyanebben az évben készül el a szigetvári plébániatemplom főoltárképe, amely a keresztre feszített Krisztus mellett Szent Rókust és a pestises betegeket ábrázolja.

54 A kereszttől balra álló Szent Rókus a Megváltó alakjára mutat, az előtérben a gyógyulásra váró betegek ülő és álló alakjai láthatók. A figurák elrendezése háromszögbe komponált, sajnos a komor tónusú színek annyira megsötétedtek, hogy a részletek alig élvezhetők. A zalaegerszegi helyettes alispán, Mlinarics Lajos felkérésére Szily közvetítésével festette Dorffmaister 1793-ban kisebb méretű Kálvária-képét a vármegyeháza számára. Az alispáni dolgozószobából a megyeháza dísztermébe, majd a Göcseji Múzeumba került a kép (kat. sz. 42.)

55 A kép elkészüléséről Szily értesíti Mlinaricsot, és tetszéséről biztosítja az alispánt. A kép ára 45 forint, amit májusban ki is fizetett megbízottja, Schulmann kanonok Dorffmaisternénak.

56 A sötét tónusú képen csak Krisztus teste van megvilágítva. A fent említett Kálváriaképekhez viszonyítva a különbség csupán annyi, hogy Krisztus feje nem lefelé billen, hanem a bal karja irányába felfelé fordítja fejét. Szent Pál megtérése A téma mozgalmassága, lendületessége inkább a csataképekhez közelíti, mint a vallásos áhítat keltésére szolgáló oltárképekhez. Dorffmaister láthatóan nagy kedvvel jeleníti meg a bevett figurákat, mozdulatokat, amelyeket a szigetvári vagy a szentgotthárdi csataképeken is megfest. Az 1789-ben készült szombathelyi Szent Pál megtérése-képen az átlós szerkezetű kompozíció fő irányát a bal alsó saroktól a jobb felső sarokig a lehajló, hátrahanyatló alakok mozdulata alakítja ki, amelyet jobbra a vörös zászló rúdja is kihangsúlyoz (kat. sz. 35.)

51 Az előtérben a lóról lehanyatló mellvértes Szent Pál fekszik vörös köpenyen, balról egy meztelen felsőtestű kísérő nyúl a farizeus alá, hogy felsegítse a földről. A jobb oldalon Szent Pál fehér lova esik térdre, mögötte tarka ruhás, turbános figura esik hátra a nyergében, mivel fekete lova hirtelen felágaskodik az égi látomás miatt. Balra egy másik páncélos, sisakos katona lova ugrik nagyot, hátsó lábát felkapja, a mellette álló alak és a kutya csak kis részben látható. Középen a megnyílt égből Krisztus tűnik fel, vörös lepelben, karját felemelve vonja kérdőre Sault. A részletek vizsgálatával szembetűnik, hogy Dorffmaister a meglévő típus-készletéből hogyan válogat és helyezi el azokat a kívánt helyen, esetleg az alakok ruházatán változtatva a témának megfelelően. így tűnik fel a szombathelyi kép baloldali lovas alakja a szentgotthárdi mennyezetképen egy ősz hajú, bajuszos megtorpanó lovas alakjában, vagy Szent Pál lova egy másik szentgotthárdi barna ló képében. A figurák előképét leginkább Rubens Szent Pál megtérése művén találjuk meg, festőnk ismerhette Bolswert e műről készült rézmetszetét (kat. sz. 65.), hiszen festménye a részletekig megegyezik vele. Ugyanezt a témát korábban a mosonmagyaróvári ferences templomban festette meg, s két változatát a pécsi püspöki palotában (kat. sz. 31.) ill. jelenleg a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban (kat. sz. 49.) őrzik. A két utóbbi formátuma egyaránt ívelt, többszörösen megtört vonalú, a pécsi kép beállítása megegyezik a szombathelyiével, a zalaegerszegi ennek tükörképe. A pécsi képen a környezetből többet láttat a festő, a háttérben kékesen gomolygó felhők között hatalmas keresztet tartva tűnik fel Krisztus alakja. Mindenszentek Két Vas megyei faluba készített oltárképet ezzel a témával, Vásárosmiskén 1791-ben és Csehimindszenten 1793-ban.

58 Mindkettő igen zsúfolt, sok alakos kompozíció. Az előtérben kiemelt helyen a koronát felajánló Szent István király áll, körülötte a magyar szentek: Imre herceg, László király, Árpádházi Margit. Feltűnik a két savariai szent, Márton a koldussal és Quirinus a malomkővel. Balra egymást takarva spirálvonalban sorakoznak Nepomuki Szent János, Szent Antal, a négy egyházatya Jeromos, Ágoston, Ambrus, Nagy Szent Gergely, Mária Magdolna, Szent Pál. Felettük a Szűzanya, középen istenszem arany háromszögben. Jobbra fent az ószövetségi alakok: Szent Anna és Joakim, Keresztelő Szent János, Mózes, Dávid, Ábrahám és Izsák. Alattuk Szent Domonkos és Szent Ferenc. Az oltárképet 1882-ben átfestették, Závory Zoltán tisztította meg 1980-ban. Csehimindszenten hasonló tömegben látjuk a szenteket, a kép felső részén az az eltérés, hogy Krisztus és az Atyaisten kap kiemelkedő helyet, közöttük galamb képében a Szentlélek. A kép felső sávja egészen átfestett, a legutóbbi templomrenováláskor beszakadt a vászon, Závory Zoltán javította ki, így Dorffmaister keze nyomát csak helyenként fedezhetjük fel. A különböző szenteket ábrázoló oltárképek felsorolására itt nincs lehetőség, egyedül a sok képpel megörökített Nepomuki Szent János-ábrázolásokat emeljük ki (Celldömölk, Kaposvár, Szigetvár, Sop52